A ködös múltban már foglalkoztunk a de Angelis testvérpárral, azonban akkor még gyermekcipőben járt a blog. Úgy gondoltuk, érdemes ismét elővenni ezt a témát, hiszen a filmek a Mesterek mellett a hihetetlenül jól eltalált zenéktől is méltán híresek szerte a világban. Manapság is lépten-nyomon beleütközünk a híres dallamokba, hiszen elég tömegközlekedésen utazni vagy megállni egy benzinkútnál és rengetegszer kapjuk fel a fejünket egy-egy telefon csengőhangján, melyről a Dune Buggy és társai szólalnak meg.

Kik voltak ezeknek a zenéknek a szülőatyjai? Hogy sikerülhetett ez ennyire jól? A zenékből oroszlánrészt vállalt Guido és Maurizio de Angelis, akik később Oliver Onions néven is ismertté váltak. Ez a poszt az ő tevékenységüket veszi górcső alá.

A vécék világnapján két videóval kedveskedünk nektek, fogadjátok szeretettel őket...

Ezzel a sokak által ismert szlogennel nem evezünk a Mesterektől távoli vizekre, ahogy eddig is tapasztalhattátok, minden posztnak közvetlenül vagy közvetve köze van Bud és Terence figurájához, személyéhez vagy szellemiségéhez.

Jelen esetben sincsen ez másképp, hiszen spanyol barátaink dicsérete most abszolút helyénvaló. Nem, most nem Jamon Serrano, a sportág világbajnok nagy öregje késztetett minket a posztra, sőt nem is a Los Caracoles. Azt is elárulhatjuk, hogy most nem egy madridi sétára invitálunk titeket. A spanyol szál kezd kissé összetetté válni, ezért felrántjuk a képzeletbeli leplet és bővítjük spanyol csomagunkat.

Ez a szösszenet egy spanyol rajzoló munkájának állít mementót, hiszen Pardo egy talán általatok még nem látott rajzocskát, karikatúrát készített a Mesterekről. Szerényen megjegyeznénk, szerintünk jól sikerült!

Sok híres embert, sportolót örökített meg az ügyes képregényrajzoló, de nekünk természetesen Bud és Terence miatt lett igazán fontos Pardo munkássága. Aki szeretné megnézni a többi képet, kattintson IDE, hiszen több jópofa karikatúra található az úriember blogján.

Nekünk pedig álljon itt Pedersoli és Girotti úr! :)

Lassan itt a tél, egyre sötétebb és zimankósabb az idő. Ilyenkor aztán igazán jól jön egy kis lélekvidámító muzsika. Erre pedig kik lehetnének a legjobbak, ha nem a Spencer Hill Magic Band! Ne feledjétek tehát kedves csirkefogók, hogy november 23-án, szombat este semmiféle programot ne csináljatok, hiszen szükség lesz a fredaszteri lábakra a Kuplungban! Vár titeket a Spencer Hill Magic Band és a Kincs, ami nincs party!

Vélhetően az együttes utolsó 2013-as koncertjét láthatjátok és hallhatjátok, így húzzatok bele és irány a Kuplung, aki otthon marad az Frisco pártján áll! :)

- Hogy micsoda?

- Azt kérdeztem hány óra van!

- Sorrentóban vagy Bangkokban?

- Bangkokban!

- Bangkokban öt perc múlva fél tizenegy!

Biztosan sokan emlékeztek még a fenti párbeszédre (ha nem, előbb a bejátszással kezdjétek, 0:33:50-től), amikor Piedone felügyelő "összebarátkozik" a Sorrentói hontalannal (barátoknak Aranykezű), aki ezután rövid városnézést tart neki.

A piaci árus szavait, nevezetesen: "Te menni Thaivillage-be!", egy rajongótársunk, Benkö Kristóf annyira komolyan vette, hogy amikor tavaly Bangokban járt felkereste a barátkozós jelenet helyszínét majd továbbment a Szentéjek útjára (a belépő díj 100 basz bath). Kristóf leveléből idézünk:

Tavaly novemberben voltam Bangkokban a barátnőmmel. Mivel nagyon szeretem a filmet, így elhatároztam, hogy megkeresem ezt a helyszínt. Kinyomtattam egy A4-es papírra a kockát amit a filmből vágtam ki, utána odamentem és addig állítgattam a fényképezőt mire kb. ugyanolyan lett a kivágás. Az első kép a bangkoki királyi palota oldalánál van. Kb. 1 óráig kerestük a helyszínt, közben folyamatosan a fényképet nézegetve, de azt hiszem megérte. A másik helyszín, amit megtaláltam a Wat Pho nevű hatalmas építményben volt a királyi palota mögött. Ez egy óriási buddhista templom és annak a kertje.

Úgy gondoljuk, tényleg megérte! Kösz Kristóf, hogy megosztottad velünk! Továbbra is várjuk az ilyen és ehhez hasonló élménybeszámolókat a krumplishal@indamail.hu-ra. Ne feledjétek, az ajtónk mindig nyitva áll...