A ködös múltban már foglalkoztunk a de Angelis testvérpárral, azonban akkor még gyermekcipőben járt a blog. Úgy gondoltuk, érdemes ismét elővenni ezt a témát, hiszen a filmek a Mesterek mellett a hihetetlenül jól eltalált zenéktől is méltán híresek szerte a világban. Manapság is lépten-nyomon beleütközünk a híres dallamokba, hiszen elég tömegközlekedésen utazni vagy megállni egy benzinkútnál és rengetegszer kapjuk fel a fejünket egy-egy telefon csengőhangján, melyről a Dune Buggy és társai szólalnak meg.

Kik voltak ezeknek a zenéknek a szülőatyjai? Hogy sikerülhetett ez ennyire jól? A zenékből oroszlánrészt vállalt Guido és Maurizio de Angelis, akik később Oliver Onions néven is ismertté váltak. Ez a poszt az ő tevékenységüket veszi górcső alá.

Guido 1944-ben, Maurizio 1947-ben született az olaszországi Rocca di Papa településen, Róma mellett. Már gyermekkorukban a zene felé fordultak, gitározás mellett fuvolázást is tanultak, illetve zeneszerzést. Gyermekkorukat követően a zene iránti szeretet igen jól működő munkává és vélhetően egyben hobbivá vált, amit  jelez az a több évtizedes sikeres karrier, mely csupán 2005-ben ért véget.

Az 1971-es "Az ördög jobb és bal keze 2."-vel jött létre a két páros hosszú éveken át tartó munkakapcsolata. A testvérpár láthatóan és főleg hallhatóan ráérzett a Bud és Terence személyiségének és filmjének hangulatára, ez pedig a jövőben csak fokozódott. Nagyon jó példa az 1973-ban debütáló Piedone sorozat, melyhez adott volt a de Angelis testvérpár felkérése Az ördög jobb és balkeze 2 sikere után. Guido és Maurizio hihetetlenül jól megkomponálta Piedone, azaz Bud karakteréhez a zenei aláfestést. "A filmzenéikben sokszor közre is működő Guido (fuvola) és Maurizio (gitár) egy olyan megközelítést választott, ami nem ütött el markánsan az akkori krimik zenéjének világától. Mivel a főszereplő nyilván ugyanaz maradt a sorozat többi részében is, kitaláltak egy főtémát, ami jól jellemzi Piedone alapvetően nyugodt természetét, és időnként vissza-visszatér. E lemezen először az alapdallamot hallhatjuk ("Piedone Lo Sbirro / Flat Foot Cop"), de az eredetileg gitárra írt, vonósokkal kísért kedves, szomorkás szerzemény felbukkan gyorsabb formában mandolinon ("Death of the Hunchback"), fuvolán ("Piedone is Sad"), harmonikán ("Flat Foot Cop 2"), és zongorán ("Flat Foot Cop 3") egyaránt. Lehetne önismétlést kiáltani, de az eltérő hangszerelés okán ez az ismétlődést inkább a téma variánsainak kell tekinteni."(filmzene.net)

Ha minden filmzenét szeretnénk kivesézni, az sajnos óriási terjedelmet venne igénybe, ezért ettől eltekintünk. A Mesterekkel közös munka és sikerek sora viszont álljon itt, bizonyítva azt a tényt, hogy itt bizony minden összejött, aminek össze kellett jönnie.

Olyan Bud Spencer - Terence Hill (együtt és külön) filmzenék, melyeket a Guido & Maurizio de Angelis testvérpáros jegyez:

• Az ördög jobb és balkeze 2., 1972
• Vigyázat, vadnyugat, 1972 - Terence Hill
• Az angyalok is esznek babot, 1973 - Bud Spencer
• Mindent bele, fiúk, 1973
• Piedone a zsaru, 1973 - Bud Spencer
• Különben dühbe jövünk, 1974
• Fordítsd oda a másik orcád is, 1974
• Piedone Hongkongban, 1975 – Bud Spencer
• A zsoldoskatona, 1976 – Bud Spencer
• Charleston, 1977 – Bud Spencer
• Bűnvadászok, 1977
• Piedone Afrikában, 1978
• Akit Bulldózernek hívtak, 1978
• És megint dühbe jövünk, 1978
• Seriff az égből, 1979 – Bud Spencer
• Piedone Egyiptomban, 1980 – Bud Spencer
• Seriff és az idegenek, 1980 – Bud Spencer
• Banános Joe, 1982 – Bud Spencer
• Bombajó bokszoló, 1982 – Bud Spencer
• Big Man – TV sorozat, 1988 – Bud Spencer

"A Spencer-Hill filmek zenei anyaga mindig is erős volt a maga nemében, ráadásul a stílusok viszonylag széles spektrumon mozogtak, így nemegyszer akadt arra példa, hogy a fülbemászó betétdalok önálló életre kelve közkedvelt slágerekké váltak. Nincs, aki ne tudná eldúdolni a "Különben dühbe jövünk" annak idején rádiós kívánságműsorokban is rendszeresen kért betétdalát ("Dune Buggy"), a "Kincs, ami nincs" jól eltalált "Movin' Cruisin'"-ját, vagy ne üdvözölné ismerősként a jellegzetes szaxofontéma karneváli hangulatú főcímverzióját a "Nincs kettő négy nélkül"-ből, de ezekkel még véletlenül sem ér véget a sor.
Az instrumentális aláfestéseket tekintve leginkább a funkys-diszkós-jazzes, ritkábban szimfonikus kiegészítésű vonulat dominál e filmekben, és külön kiemelendő, hogy a páros klasszikusnak tekinthető korszakába sorolandó mókázások jórészt csakis dallamos aláfestéseket tartalmaznak." (filmzene.net)

Utolsó közös színre lépésük, amikor Bud, Terence és a de Angelis testvérek is együtt dolgoznak, az 1978-as És megint dühbe jövünk! A 80-as években már külön utakat járnak (Bud pár filmjéhez még készítenek betétdalokat).

A Kincs, ami nincs fülbemászó zenéi viszont már a La Bionda testvérpár (honnan tudják, hogy testvérek vagyunk?) munkái, ahogy a Szuperhekusok dallamai is hozzájuk köthetők!

A két de Angelis láthattuk, hogy így is rengeteg filmhez adta a nevét és tudását, szólóban elsősorban Bud Spencerhez társultak, de a Vigyázat, vadnyugat című Terence klasszikushoz ők adták a zenét. Utolsó közös munkájuk Budhoz köthető, 1988-ban több év kihagyás után a Big Man sorozat zenéjét ők írták! Ezen kívül dolgoztak Ennio Morriconéval, ők írták többek között a Sandokan, valamint az Alain Delon féle Zorro zenéjét is!

A de Angelisek Oliver Onions néven is feltűnnek, sok dalukra így kell rákeresnünk. Közös filmográfiájuk majdnem eléri a százötvenes darabszámot. Ahogy említettük, egészen 2005-ig aktívak voltak a szakmában és Guido akkor még csak éppen hatvan éves volt.. Remélhetünk még tőlük valamit?

Végezetül álljon itt néhány igazán klasszikus Guido & Maurizio de Angelistől: