- Hogy bírod a piát?
- Az első öt litert nagyon jól, aztán a hatodiknál elkezdek kötekedni. És Te?
- Ugyan, viccelsz? Viszkin nőttem fel, a vérem 86 fokos..
- Haörrhh.
Bevallom őszintén nem gondoltam volna, hogy Bud Spencer 2016-os halála után még írhatunk újdonságot Piedone filmekkel kapcsolatban. Szerencsére most mégis ez történt! Úgy tűnik ugyanis, hogy a karácsonyfa alá friss, ropogós Piedone filmzenei album kerülhet.
December 10-én a római székhelyű BEAT Records kiadja a 'Flatfoot on the Nile', magyarul Piedone Egyiptomban című film teljes zeneanyagát CD-n és bakeliten. Azért hatalmas dolog ez, mert a film 1980-as bemutatójakor "csak" a Sphinx című dal jelent meg és azóta eltelt 43 év, mígnem a CABUM archívumában megtalálták a porosodó eredeti felvételeket...
Az album gerincét a Piedone filmek klasszikus zenei témája adja, amelyet a pofonosztó rendőr egyiptomi kalandjához feldolgoztak és amelyek segítségével újraélhetjük a film emlékezetes pillanatait. A kiadó leírása alapján a CD tartalmaz egy 16 oldalas mellékletet is.
Az albumot Oliver Onions, azaz Guido és Maurizio De Angelis jegyzi és december 9-ig 20 €uróért (kb. 7600 Ft) már előrendelhetőek közvetlenül a kiadótól a beatrecords.it oldalon. A korong hivatalos megjelenése december 10-én lesz.
Nyitott fülekkel és izgatottan várjuk az eredményt, addig pedig olvasgassátok a tenyereteket és hallgassatok bele a Sphinx-be!
A múlt heti Livornói szoboravatás megihlette a dán építőkocka rajongóit is, akik a jeles alkalomból elkészítették és díszkockába helyezték Bud Grazianit (Bombajó bokszoló) legós megfelelőjét. A figura mellett természetesen helyett kaptak a legfontosabb kiegészítők is: két bokszkesztyű és egy amerikai futball sisak.
Egyébiránt nem ez az első alkalom, hogy a Spencer-Hill filmuniverzum rajongók LEGO szenvedélyüknek hódolnak. Több filmjük karaktere is megjelent már gyermekkorunk kedvenc építójátéka formájában. Az alábbiakban egy csokorra valót adunk közre. Kitaláljátok mely filmek is ezek?
Ha pedig Ti is rendelkeztek ilyen vagy ehhez hasonló figurákkal, összátok meg velünk Facebook oldalunkon és kiposztoljuk. Ne feledjétek, "az ajtónk mindig nyitva áll!"
Fotók: Piedone nyomában Facebook oldal, worldwidebrick.com és ideas.lego.com
Tasnádi Szandra szobrászművész és a Józsefvárosi Önkormányzat jóvoltából 2017. novemberében a magyarországi rajongók tapasztalhatták meg a világon elsőként, hogy milyen érzés ha a Bud mester szobra tekint ránk a városban.
Most végre rókatejet szoptak a taljánok is, egész alakos Bud Spencer szobrot avattak ugyanis a livornói parti sétányon.
A következő fotókra egy bizonyos Cyril Sneer nevű felhasználó deviantart oldalán bukkantunk. A készítője, úgy tűnik, igazi rajongó, kedves kuzenek. Annak ellenére, hogy a sminkek talán kissé mangás-viaszbábusra sikeredtek, azért majdnem ugyanaz azelegancia, ugyanaz a stílus árad belőlük, mint az eredetiekből.
Sőt, ha nem tudnánk, hogy nem ők azok, azt mondanánk, ők azok! Akár azt is kérdezhetnénk, hasbeszélő hasonmás vagy, te rohadt strici?! Ezt figyeljétek! Biztosan felismeritek, mely filmek adhatták az ihletet, biztosan...
Egy korábbi írásunkat, amelyet Fárosz hajtója követett el pár évvel ezelőtt ajánljuk a mester születésnapjára. Fogadjátok szeretettel, ünnepeljünk együtt!
Terence Hill retrospektív
Terence Hill 1960-as évek közepe előtt, készült filmjeiről nagyon keveset hallani, a kereskedelmi adók sem igen vetítik őket. Ennek több oka is van. Egyrészt ezek a filmek teljesen eltérnek az általunk csak ún. BSTH-életérzésként emlegetett mainstream vonaltól, másrészt azok legtöbbjében enyhén szólva sem főszerepeket szántak a mesternek.
Ennek ellenére hazájában már az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején forgatott filmjeivel is nagy ismertségre tett szert, holott az ekkor készült alkotások többségében legtöbbször az „Itália kedves kis vőlegénye” szerepét osztották rá. Talán ez az oka, hogy hajlamosak vagyunk egy kézlegyintéssel elintézni ezt a filmes korszakát, pedig az ekkor szerzett tapasztalatok, benyomások összessége lehetett az a kiváltó ok, amely radikális karakterváltásra késztette őt. Ennek első állomásai az NSZK-jugoszláv koprodukcióban készülő Winnetou-filmek voltak. Innen pedig már szinte egyenes volt az út az olasz western filmek mesterien megkomponált világa, a kezdetben egyedül, később Bud Spencerrel vállvetve forgatott alkotások sora. A folytatás pedig mindenki számára ismert.
De térjünk vissza a kezdetekhez. Korábban már foglalkoztunk Terence Hill egyik korai filmszerepével, most, 80. születésnapja alkalmából további két, kevéssé ismert darabbal folytatjuk a sort.
Az 1957-ben készült A nagy kék országút (La grande strada azzurra) c. filmben az éppen csak felnőttkorba lépett Mario nem kisebb színésszel játszik együtt, mint Yves Montand (akiről talán csak kevesek tudják, hogy szülei olasz bevándorlók és maga is Olaszországban született, Ivo Livi néven). Szerepe szerint Renatót alakítja, aki Salvatorének (Francisco 'Paco' Rabal - fekete-fehér képünkön), a szövetkezetbe tömörülést támogató halászok vezetőjének fia. A sors fintora, hogy Renato éppen annak a Squarcio-nak (Yves Montand) lányába lesz szerelmes, aki, majdnem szó szerint, a zavarosban halászik azzal, hogy nem akar lemondani arról, hogy tisztességtelen és életveszélyes módon továbbra is dinamittal fogja ki a halakat... Francisco 'Paco' Rabal akkor még csak nem is sejthette, hogy 15 évvel később a Vadnyugati Casanova című filmben Bud Spencerrel is játszik majd együtt. A film műfaját tekintve dráma, és szerény véleményünk szerint mindenképpen megtekintésre ajánlott kategória.
Posztunk második része rávilágít arra, hogy az Aladdin-témakör már Bud Spencer azonos című, 1986-os filmje előtt megmozgatta a mestereknek szerepet adók fantáziáját. Az 1961-ben készült Aladdin csodái című mesefilmben ugyanis Terence Hill is szerepet kapott. Azt a Moluk herceget alakítja, akit a sötét oldal, varázslatot és cselszövést se sajnálva célja elérése érdekében, meg kíván akadályozni abban, hogy a szultánságot békében és prosperitásban vezethesse majd apja halála után. Aladdint az Ének az esőben című filmben Cosmo Brownként már megismert Golden Globe-díjas Donald O'Connor, míg a Dzsinnt Vittorio De Sica alakítja. A stáblistát böngészve kicsit el lehet játszani azzal a gondolattal, vajon akkor is ilyen lett volna a film, ha mondjuk pár évvel később készül és Aladdint Terence, a Dzsinnt pedig Bud alakítja... De nem ez történt, ezért a filmről csak annyit tudunk mondani, hogy abban kissé zavarosan keverednek a gyermekien naiv jelenetek a véres valósággal, így mi azt kizárólag elvakult rajongóknak tudjuk csak jó szívvel ajánlani.
Nem lövünk nagyon mellé, ha azt mondjuk, hogy nem ez a két film volt Terence Hill karrierjének csúcsa. Nem az ekkoriban készült filmek miatt szerette őt meg olyan nagyon a magyar közönség. Számára ez az időszak az útkeresés és a beskatulyázás elleni küzdelem korszaka volt, számunkra, BS-TH rajongók számára pedig az első lépése a legendává válás útján.
De, kedves kuzenek, hagyjuk is a nagy szavakat, mert mi igazából csak annyit akartunk, a magunk esetlen módján, üzenni az ünnepeltnek: buon compleanno signor Girotti!
Hozzászólások