"Méghogy város, egy nagy vécécsésze...", hangzott a már (élet)filozófiai magasságokba emelt mondat Wilbur Walsh szájából, mielőtt a három rohammentős megkísérelte volna a lehetetlent, ráadni a muszájdzsekit.

...amelyen egy kisfiú éppen a dolgát végzi, folytathatnánk a fenti idézetet. De mi inkább nem szaporítjuk tovább a szót. Legyen elég annyi, hogy nem csak a Bűnvadászok és a Nyomás utána c. film alkotóit ihlette meg a klozet, vagy a hasonló célt szolgáló egyéb tárgyak... Nézzétek csak!

(Az örök igazság az És megint dühbe jövünk c. film kamionbelsőjén...)

(...és a kép, a maga jól látható valójában)

Ezután a jótanács után nem is írhatunk mást, Bájgúnárok, mint ezt: nyomás vissza dolgozni, hiszen vár bennünket a jól megérdemelt papírmunka...!!

Terence Hillről és Bud Spencerről Németországban strandot és fürdőt is neveztek már el. Felmerül a kérdés, ha idehaza is akkora kultusza van az olasz művészpárosnak és filmjeiknek, akkor vajon miért nem viseli nálunk is legalább egyikük nevét, strand, mozi, alagút, sportcsarnok, filmstúdió, a Parlament, stb.

A válasz pofonegyszerű! Azért, mert nálunk rögtön egy ütősebb dolog, ferihegyi repülőterünk kapta Bud nevét. Így ha legközelebb ellátogat hozzánk, rögtön szembesülhet azzal a hatalmas tisztelettel és szeretettel, amely személyét itthon övezi. Nem hiszitek? Utánajártunk!

(A képek nem illusztrációk)

Utóirat: ne dühöngj(etek), de a névegyezés csak a véletlen műve...

Mai feladványunk, Bájgúnárok: vajon mi lehet a kapcsolat Quentin Tarantino és a mesterek filmjei között?

Most a legtöbben az Ördög jobb és bal keze című klasszikus nyitó és a közelmúltban bemutatott Django elszabadul című Tarantino mozi záró képsoraikor felcsendülő dalra gondoltok. Helyesen is teszitek, de csak erre (halál)biztosan nem szentelnénk ismét egy posztot, már csak azért sem, mert a párhuzamot giovanni5 barátom kellőképpen kivesézte itt.

De akkor, a váltólázunkon kívül, mi lehet az az ok, amiért mi mégis erről írunk? A bejegyzés címe arról árulkodik, hogy a megoldást (halál)biztosan nem a Djangóban, hanem QT 2007-ben forgatott Death Proof-jában kell keresnetek. A film utolsó 20 percében ugyanis felcsendül egy dal, mely méltó a pörgős autósüldözéses jelenethez. Mivel azonban a motorok bőgése kellőképpen elnyomja azt, ezért csak a vájtfülűek ismerik fel a következő bejátszásban (0:30-nál, majd 05:47-nél) a Gangster story című számot.

A dal annak a Gudio és Maurizio de Angelis testvérpárnak (fenti képünkön) a szerzeménye, akik, mint az bizonyára mindenki számára ismert, a mesterek több filmjéhez is komponáltak slágereket. A Gangster story mégsem ezekből, hanem Franco Nero 1973-ban forgatott és Magyarországon be nem mutatott La polizia incrimina la legge assolve című filmjéből való.

A leírtak tükrében akaratlanul is kezd egyre biztossá, mit beszélek, halálbiztossá válni bennünk az a meggyőződés, hogy Quentin Tarantinót ifjúkorában nem hagyták hidegen a mesterek és Franco Nero filmjei, valamint azok filmzenéi. Ha másért nem, akkor legalább ezért (halál)biztosan szimpatikus számunkra, Tarantino úr!

Január végén már hírt adtunk arról, hogy Bud Spencert újra magyarországi televíziós premier főszereplőjeként láthatjuk viszont a képernyőkön. Mivel a mester leggyakoribb szinkronhangjai (Bujtor István, Kránitz Lajos) sajnos már nincsenek közöttünk, beindult a találgatás, vajon ki fogja szinkronizálni Budot a Nincs kettő séf nélkül (I delitti del cuoco) című krimisorozatban. A két potenciális jelölt, Újlaki Dénes és Papp János közül a választás végül arra a Papp Jánosra esett, aki már adta a hangját kedvencünk több kései filmjéhez.

Mi most a Maffiózó vagyok, drágám! című 2009-ben forgatott fimből teszünk közzé egy rövid bejátszást, ezzel is szoktatva fülünket a Bujtor-Kránitz korszak utáni új időszámításhoz...

A premierig szerencsére már csak egy hét van hátra (RTL II, február 23., 18.00), de a várakozást megkönnyítendő megosztjuk veletek a Nincs kettő séf nélkül című sorozat ajánló videóját és a további szinkronhangokat is.

Monica Dugo - Vándor Éva

Giovanni Esposito - Háda János

Lucia Ragni - Makay Andrea

Monica Scattini - Ráthonyi Hajnalka

Eleonora Sergio - Kelemen Kata

Enrico Silvestrin - Viczián Ottó

Sascha Zacharias - Mezei Kitty

Mindig nagy öröm számunkra, ha arról számolhatunk be nektek, hogy egy újság hosszabb-rövidebb cikket közöl a mesterekről. Most éppen ez történt. Egyik régi olvasónk hívta fel rá a figyelmünket, hogy ebben a hónapban a Képmás című magazin a fenti címmel hozott le egy egészen hosszú írást Terence Hill németes precizitásáról és olaszos lendületéről.

Bár sok újdonságot nem tudunk meg Girotti úrról, de mindig jó látni, ha az írott vagy elektronikus sajtó foglalkozik kedvenceinkkel. Életük ugyanis nem a sajtó és azon belül a bulvárlapok kedvence, hiszen semmilyen szaftos botrányról, félrelépésről nem tudnak beszámolni velük kapcsolatban.

Az írás egy részletét megtaláljátok itt, a teljes cikk pedig az újságárusoknál vár rátok!