...(Un Militare e mezzo) című film Terence Hill egyik korai zsengéje. Az 1960-ban forgatott vígjáték stáblistáján még Mario Girottiként szerepel és bár nem főszereplő, de többször megjelenik a vásznon, mint Giorgio Strazzonelli, az olasz hadsereg őrnagya, így az igazi rajongók számára kötelező alkotás.

Az alapvetően pacifista húrokat pengető történet szerint a főszereplő Nicola Carletti (Renato Rascel) még gyerekkorában került ki Amerikába és a kint töltött 30 év sem volt számára elég, hogy rendesen elsajátítsa az angol nyelvet. Felnőttként, két gyerekkel és az asszonnyal visszatér Olaszországba, hogy megcsinálja élete nagy üzletét egy gyomorbántalmakat enyhítő csodaszerrel. Azt viszont elfelejti, hogy olasz állampolgárként köteles bevonulni katonának és mivel ezt hajdanán elmulasztotta, besorozzák...

A kaszárnyában aztán a pocakos Giovanni Rossi törzsőrmesternek (Aldo Fabrizi) köszönhetően beindul a henger, egymást érik a helyzetkomikumok és mókás félreértések, Terence Hillnek (ki másnak?) köszönhetően pedig a párkapcsolati ellentét és szerelmi évődés is terítékre kerül.

A film további érdekessége, hogy rendezője az a Steno (Stefano Vanzina), aki pl. a Banános Joe vagy Piedone-filmeket is jegyzi, ráadásul a forgatókönyv elkészítésében Mario Amendolával (És megint dühbe jövünk, Kincs, ami nincs, Banános Joe) dolgozott együtt.

A film végén persze, ahogy annak lennie kell, minden a helyére kerül, de hogy pontosan hogyan, azt megnézhetitek itt:

A fenti cím talán apró magyarázatra szorulna, ha a mesterek Miamiba érkezésükkor és aztán, a reptéri tisztasági szolgálat egyik vicces kedvű tagjától nem kaptak volna biztos fülest arra vonatkozóan, hogy az egész világ egy hatalmas vécé. Ezen a vonalon, azaz onnan, szemből elindulva, mi most ennek a hatalmas földgolyóbis alakú vécének járjuk be az ismert és kevésbé ismert zugait, méghozzá a filmplakátok bűvöletében.

Fontos témáról van szó kedves kuzenek, hiszen egy jól eltalált filmplakát fél siker, az esetleg hiányzó másik felet pedig a mesterek, játszanak bár külön-külön vagy egymásnak vállvetve, általában úgyis hozzák. Biztosan mindenki emlékszik a Bud Spencer-Terence Hill filmek rajzos plakátjaira, melyek ha a mozik falairól már nem is, de szerencsére az itthon kapható filmjeik borítójának legtöbbjén mind a mai napig vissza-visszaköszönnek ránk.

Természetesen nem képviselheti közülük mind ugyanazt az eleganciát és stílust és nem is mindegyik vetekedhet a bárónő szalonjának arisztokratikusságával, de a világ bármely pontján is tűzték őket műsorra a mozik, a plakátok nagyjában és egészében egy már jól bevált sémára készültek. A kivételek persze erősítik a szabályt, ezt hamarosan ti is látni fogjátok. Apropó világ! Rendszeres a vita közöttünk, rajongók között, hogy Budék ismertségének földrajzilag hol is a határa. A leginkább elterjedt nézet az, hogy népszerűségük centruma leginkább Közép-Európa és ezen belül is, a két igazi zászlóshajónak számító, Németország és Magyarország. De igen-igen kedveltek még a volt Jugoszlávia területén (ezt ott minden valószínűség szerint a Winnetou-filmek alapozták meg), Franciaországban, Spanyolországban, de ismerik és szeretik őket Dél-Amerikában is.

Mai cikkünkben az említett államokban rendszeresített plakátok mellett bemutatunk néhány olyan országot is, amelyekről eddig álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ismerhetik a mesterek pofonjait. Galériánkban az aktuális képre irányítva a kurzort, láthatjátok a film címét és azt az országot, ahol az bemutatásra került. Induljon hát a plakátorgia, kommentár nélkül...azt ugyanis tőletek várjuk.

A képek forrása: http://heyse-online.de/

Mielőtt megkapnánk a címkét, hogy megőrültünk és elegünk van a világból, máris szeretném leszögezni, hogy itt bizony félreértésről van szó. Az igazi rajongók és a filmek ismerői tudják, hogy ki is volt ennek a jelen esetben címként megjelenő remek üzenetű pólónak a büszke viselője.

Itt egy apró pillanatra meg is állnék, hiszen, ahogy kitaláltok, a Nyomás utána című film egyik mellékszereplője a tettes, aki hamburgert akart készíteni Bud nemesebbik feléből. A megtorpanás oka pedig az, hogy személy szerint gyerekkoromban azt hittem, hogy a Kill 'em all pólós, kapufabajszú egyén Csan Csen, aztán, a hogy telt az idő és szép lassan kinőttem a gyerekkorból, Chan Chen volt a következő ötlet, legalábbis a kiejtésből erre következtettem. A későbbiekben szembesültem a filmadatbázisok világában azzal a ténnyel, hogy Charlie Chan az illető neve a filmben. Nem is csacsogok tovább, de nekem bizony a magyar szinkron Csan és nem Charlie hangzatú, de ezen nem fogunk összeveszni.

Inkább térjünk rá hősünk filmes karrierjére. Eredeti neve Jeff Moldovan és 35 filmben szerepelt, mint színész, emellett 39 alkotás kaszkadőreként, illetve verekedős, harci jelenetek koreográfusaként tekinthetünk rá. Már 14 évesen a keleti harcművészetek megszállottja és ez végigkíséri egy teljes élethosszon keresztül.

A Mesterekkel való filmes találkozása 1983-ra datálható. Ekkor először a Rabló-pandúrban tűnik fel, melyben Bud Spencer főszereplése mellett neki egy kemény legény verekedős jelenete jutott. Ennél jóval komolyabb és nagyobb visszhangot kiváltó alakítása a már említett Nyomás utána Charlie Chan-je. Ki ne emlékezne a Kill 'em all pólós vadóc Jeff Moldovanra, valamint pillangókésére, mellyel csúnyán megvágja magát, azonban Bud egy pofonnal gyógyírt nyújt a sebre. Emellett sokak agyába vésődött az a jelenet is, melyben már magányosan feszít támadópózban, hiszen a medencében landolt a Buddal való újabb találkozást követően. Az üvöltésére adott válasz azóta is nevetésre ingerel minden rajongót: "Isten veled!" 

Joggal tehetném fel a kérdést, hogy mi röhögni való van ezen, de nézzük tovább Mr. Charlie Chan filmes szerepeit. Bud Spencerrel összefut az Extralarge (1993) és az Őrangyalok (1997) sorozatban is. A Mesterekkel való kapcsolaton kívül megemlíthetjük a szerepei közt a Miami Vice sorozatot, Rendőrakadémia 5, A specialista című filmeket, vagy akár a  Sheena, a dzsungel királynője sorozatot. Utolsó jegyzett szerepe az Ellenséges terület 3 című filmben volt.

Kaszkadőrként, illetve harci jelenetek koordinálójaként is hosszú a sor, hiszen a teljesség igénye nélkül felsorolhatjuk részvételét több filmben: Az 57-es utas (Wesley Snipes), Aljas indokból (Adam Baldwin), A hazafi (Mel Gibson), A szállító 2. (Jason Statham), de A végső állomás, valamint legutóbb a 2011-es Charlie angyalai sorozatban is részt vett.

Zárásként az egyik híres jelenet a filmből:

A mester él, a hír hoax. Rengetegen bedőltek, szerencsére nem igaz. Tegnap este óta terjed a fészbukon, illetve különböző oldalakon hogy meghalt Bud Spencer. A német rajongók cáfolják, illetve az olasz médiában sincs nyoma.

Ahogy lesz pontos információnk, jelentkezünk!

A Bud Spencer - Terence Hill filmuniverzumnak több magyar vonatkozására is rávilágítottunk már az elmúlt évek folyamán (itt és itt is). Szerencsére a felsorolásnak még mindig nem értünk a végére. Következő állomásunk Gabor Pogany, azaz Pogány Gábor operatőrnek köszönhető, akinek az életművében szereplő több mint 100 filmes munkája közül számunkra, magától értetődő módon, a Morcos misszionáriusok (a képen részlet a főcímből) a legfontosabb.

De mit is tudunk Pogány Gáborról? Azt mindenképpen, hogy 1915-ben született Budapesten. Építészetet tanult, majd a diplomája megszerzése után először Angliába költözött. Útja hamarosan az örök városba, Rómába, pontosabban a Cinecittà stúdióba vezetett, amely lépése tulajdonképpen végleg kijelölte útját.

Egyik első operatőri munkájában a Carmela című olasz drámában Jávor Pált is fényképezte, de kora olyan hírességeivel is forgatott együtt, mint Ingrid Bergman (Siamo donne, 1953.), Vittorio de Sica (Tempi Nostri, 1954.; Szerelem és Fecsegés, 1957.; Az utolsó ítélet, 1961.), Vittorio Gassman (Az utolsó ítélet, 1961.), Sophia Loren és Jean Paul Belmondo (Egy asszony meg a lánya, 1961.), Gina Lollobrigida (Császári vénusz - Paolina Borhese, 1963.; Jó estét, Mrs. Campbell!, 1968.), Romy Schneider (Nyáron, este fél tizenegykor, 1966.), Telly Savalas (Jó estét, Mrs. Campbell!, 1968.), Tony Curtis (Azok a csodálatos férfiak, 1969.), Burt Lancaster (Valdez Közeleg, 1971.), Elizabeth Taylor és Richard Burton (Válik a férfi, válik a nő, 1973.), Martin Sheen és Sean Penn (Ítélet Berlinben, 1988.).

1972-ben még a Pink Floyd Live at Pompeii című koncertfilmjének operatőri munkálataiban is részt vett. Nem elhanyagolható információ számunkra az sem, hogy a már említett Az utolsó ítélet című 1961-es filmben, a későbbi Szuperzsaru c. film szépemlékű Willy Dunlop őrmestere (Ernest Borgnine) is Pogány Gábor operatőri instrukcióit követte.

Az 1974-es Morcos misszionáriusok (Fordítsd oda a másik orcád(at) is!) című filmben pedig, amellett, hogy a mesterekkel forgatott együtt, a munkálatokban fia, Cristiano Pogany is segítette. Olasz állampolgárként, 1999-ben, 83 évesen, Rómában hunyt el. Pogány Gáborra az alábbi videóval emlékezünk.