Ma igazi különlegességgel készültünk Nektek Kuzinok. Ti is tudjátok, vannak olyan percek a filmek alatt, amikor még éppen a cukorkát, a pattogatott kukoricát, esetünkben a krumplishalat babot kavargatjuk. Ilyenkor még nem nézünk a képernyőre, csak a fülünk van jelen. Nincs is szükség a szemre, hiszen ilyenkor általában csak egy monoton hangot hallunk.
"Terence Hill - magyar hangja Újréti László és Bud Spencer - magyar hangja Bujtor István főszereplésével bemutatjuk..."
A két mester filmjeinek nagy részét két hang vezette fel. Bozai József és Ulbrich András, illetve pár film erejéig Korbuly Péter. Az első szinkronizáláskor ők voltak azok, akik felolvasták a stáblistát. Amellett, hogy információt közöltek, fontos volt hogy hangulatba is hozzák a nézőt. Ilyenkor többnyire olyan képsorok mentek, amik már kapcsolódnak a filmhez, a történethez, ezért is volt jelentősége a hangnak, akivel először találkozik a néző. A korszakban Híradót vezettek, sportműsorokat konferáltak, eredményeket olvastak fel. Nem titok, hogy a magyar szinkron amúgy is egyedülálló, több olyan rajzfilm van, amit az eredeti rendező visszakért, és felhasznált saját nyelven is.
Bozai József 1651 alkalommal olvasott fel stáblistákat és szereposztást, Korbuly Péter 937-szer, míg Ulbrich András mindössze 7 filmhez adta a hangját, de ebben volt például az Ördög jobb és bal keze is.
Persze Bozai Józsefet nem csak akkor hallhattuk, amikor felolvasta a stáblistát. Ő mondja be azt is hogy "három év múlva", vagy hogy "Párizs, 1943". Ezentúl jusson eszetekbe ez a világon egyedülálló jelenség, hogy a főcím alatt egy hang felolvas neveket...máshol ilyen nem nagyon van.
Végezetül egy kincs Korbuly Pétertől:
Köszönjük az iszdb.hu-nak!


.jpg)

"...álteregó? Folytassa!" De nincs mit folytatnunk kedves kuzenek. Egy kedves barátom, rajongótársunk készítette ezt a fotót még évekkel ezelőtt, de csak most bukkantam rá. A kép kicsit homályos lett, de így egyrészt személyiségi jogokat sem sértünk közzétételével, másrészt, talán pont ezért néz ki abban az érdekes háromkerekű járgányban ülő úr úgy, mint Charlie Firpo abban a bizonyos piros fagyiskocsiban.
Mai bejegyzésünk apropóját a néhány nappal ezelőtti, a sör-virsli készítésének és elpusztításának rejtelmeibe elmerülő videó-posztunk szolgáltatta. Biztosan sokan emlékeznek még közületek a Különben dühbe jövünk (Altrimenti ci arrabbiamo) című film azon jelenetére, amikor Bud (Ben) és Terence (Kid) a szétvert kocsma miatt meghiúsult sör-virsli verseny után éppen azon ötletelnek, melyik sörözőben döntsék el, a mára már legendássá vált zabálóverseny segítségével, hogy kié is legyen a kis piros autó, sárga tetővel? Akiknek esetleg ez hirtelen nem ugrana be, azoknak álljon itt a már rongyosra idézett párbeszéd:
Az olaszul kicsit is tudók, most biztosan a homlokukat ráncolják és értetlenül bámulnak a monitorra, feltéve maguknak a kérdést: miért éppen (los) caracoles? Valóban, miért éppen caracoles, amikor az tudtunkkal spanyolul a csiga többes számát jelenti (
n forgatták. Sajnos a Columbia és a Metropol sörözőkről nem találtunk képet, de a Caracolesre, mint ugyebár arra a helyre, ahol (elvileg) a virsli se kicsi és a sör se meleg, rábukkantunk a világháló segítségével. Mivel a spanyol fővárosban sikerült két Caracoles nevű helyet is találnunk (egy kifőzdeszerűséget, valamint egy kocsmát) és a filmben sajnos egyszer sem jelenik meg a söröző, a maga cégéres valóságában, ezért kizárólag megérzésünkre tudtunk hagyatkozni, azaz inkább arra, hogy a mesterek előbb mennének egy kocsmába döntésre vinni az eldöntendőt, mint egy kifőzdébe. Tehát, irány a Caracoles (28005 Madrid, 
Hozzászólások