A cím, bevallom megtévesztő. Testében ugyan nem volt velünk Bud, azonban lélekben - nyugodtan mondhatom - igen, velünk élvezte az este programjait. Ez nem valami sablon, vagy jól hangzó klisé, hanem valóban átlengte az egész esemény hangulatát az, hogy ki miatt gyűltünk össze.
Jómagam szinte elsőként érkeztem a Dürer Kertbe, leszámítva természetesen azokat, akik berendezték a terepet, megfőzték a hagymásbabot, tehát a személyzet. (Sajnos nem Ceffa főzött, de azért így is megettük, amit lehetett).
Ekkor még picit féltem, hogy hányan is lesznek a rendezvényen, hiszen 18.00 volt a kezdés, én pedig 17.17-kor érkeztem. Mivel a könyvkiadó vállalat szervezte és reklámozta az estet, felkérve a Fanklubot, így azért gondoltam, hogy nem 10-20 ember lézeng majd, de ez ekkor még nagyon messze volt.
Már nagyon vártam Andrist (Leonard), hogy kiokoskodjuk, mikor kerül sorra a kvíz, melyet rámbízott a tyúktolvaj banda. Miután emiatt mászkáltunk elkezdtek ömleni az emberek, én pedig örömömben kifutottam egy sörért (az elsőt izgalmamban már az első percekben megrendeltem). Szó szerint sorban álltak a rajongók, hogy bejussanak a DK területére, ahol több helyszín várta a fanatikusokat.
Volt egy filmvetítő terem, ahol hamarosan nem maradt üres hely és ez az egész este folyamán így is maradt, minden központjában a bejáratnál lévő nagy pult volt, ahol ugyancsak szabad hely nélkül folytatódott az este. A nagyterem adott otthont a fontosabb programoknak.
Mik is voltak ezek a programok? Bár sör-virsli verseny nem volt (rá ne tegyétek a gatyátokat, hogy legközelebb nem lesz), azért itt is volt látnivaló.
A kvízversenyen hét csapat mérkőzött meg egymással és 20 nehéz kérdést oldottak meg jobbnál jobb válaszokkal. Élmény volt látni a gondolkodó és siznte gyermekké váló arcokat, akik természetesen teljesen komolyan vették a versenyt, hiszen tudjátok: "a játék az nem játék"
A legfontosabb Bud Spencer üzenete volt a magyar rajongóknak, melyet hallhattunk olaszul és egy vásznon, váltakozó képek színes kavalkádja között olvashattunk magyarul.
Bud megköszönte a szeretetünket, valamint örömmel idézte fel, hogy mennyire szereti a Margitszigetet, a magyarokat és mindig örömteli szívvel gondol hazánkra, magyar barátaitól pedig értesül az itteni hírekről.
Ezt követően Csurka László, Kárpáti Gyuri bácsi, valamint a Fanklub részéről Kozma Viktor barátunk vett részt egy beszélgetésben, melyet a könyvkiadót képviselő hölgy vezetett. Élmények, idézetek Bud önéletrajzi könyvéből, valamint emlékek felelevenítése töltötte ki az időt.
A beszélgetés után jött Kovács Kati koncertje, aki jó egy órán át pörgette számait. Szerényen megjegyezném, de ez szigorúan magánvélemény - nos, nem illett bele az estbe. Bár a nem fogyatkozó közönség türelmesen csápolt, mégis mindenki a SpencerHill Magic Band-et várta, ahogy én láttam.
A krónikához tartozik és a világért sem felejteném ki, hogy a két koncert között zajlott a hasonmásverseny, valamint a szinkronverseny. A hangulat itt is frenetikus volt, dacára a néha fellépő technikai malőröknek.
Több százan osztoztak ekkor már a Dürer Kert atmoszférájában, mely az együttes megjelenésekor felrobbant. Hihetetlen hangulatot keltettek a srácok, mi is csak ritkán rohantunk ki egy-egy sörért, vagy a becsületkasszát becstelenül semmibe véve az illemhelység falait nézni pár percig. Szerintem mindenki osztozik abban, hogy elhallgattuk volna őket reggelig.
A koncert után hazafele vettük az irányt, aki kiegészítené a további történésekkel az estet, kommentekben megteheti, vagy küldjön saját élménybeszámolót és közzé tesszük. Ezt azért is szeretnénk, mert a SpencerHill Magic Band után Husky Joe állt a DJ pult mögé és keverte a muzsikát a tőle megszokott magas színvonalon! Ne feledjük, hogy Leonardról van szó, a rajongói klub oszlopos tagjáról, aki az este szervezésében is fontos szerepet játszott.
Köszönjük a szervezést és a hangulatot, szerintem mindenki jól érezte magát!
Akkoris: Előre a Puffin lekvárral!!!
.jpg)
Hozzászólások