Ezúttal egy bensőségesebb kalandot mesélnék el a kedves olvasónak. Biztos vagyok benne, hogy rengetegen vannak hasonló élménnyel a birtokukban mint én. 

Gyermekként egy vasárnapi délután a szüleim mozit javasoltak. Akkoriban még nem volt internet, nem volt teletext hogy megnézzük mit nézünk. El kellett tehát sétálni a legközelebbi hirdetőoszlophoz, ahol is hetente cserélték a moziműsort. Hol vannak ma már ezek? A hirdetőtáblákon meztelen nők, valóvilág lakók néznek a szemünkbe. (Na jó a meztelen nők még elmennek... :) )

A moziműsor alapján apám választása egy Nincs kettő, négy nélkül című filmre esett. Nem tudtuk mi ez, a választás véletlen volt. A mozi valahol óbudán volt, megmondom őszintén már nem emlékszem hol. Arra viszont igen, hogy a film frenetikus élményt okozott. Apámmal azóta is őrületes Bud Spencer, Terence Hill rajongók vagyunk. Hazaérve, eljátszottuk a bunyókat, a poénokat, a beszólásokat. Hetekig "rébuszokban" beszéltünk. Nadino és Vinicio a két sofőr karaktere ma is megállná a helyét bármelyik filmben...

"de hisz úgy hullott le mint egy száraz füge"

Most 30akárhány évesen is beleborzongok, ahogy ezeket az emlékeket felidézem...

Persze videónk nem volt, az csak évekkel később jött, hogy valahol, valaki mutatta ahogy a bűnvadászok verik szét az autókat a konténer előtt... de ez már egy másik történet...

Ha Nektek is van hasonló sztoritok, írjátok le kommentben, dumáljunk egy jót ezekről!