Aki nem volt, bánhatja, hiszen rengetegen voltunk, több helyszínen óriási hangulattal, koncerttel, filmekkel!

Ma este pedig részletes beszámolóval jelentkezünk, remélhetőleg képekkel is fűszerezve!

A SpencerHill Magic Band hihetetlen sok jó BSTH zenét játszott nekünk, többek között ezt is:

Itt az idő, hogy pár remekbe szabott recepttel megörvendeztessünk benneteket.

Két igen fontos étel elkészítési módját osztjuk meg a kedves olvasóval, így a hagymásbabot – ami elengedhetetlen kelléke hőseink filmjeinek  - illetve névadó kajánk a krumplishal elkészítését ismerhetitek meg.  Mielőtt azonban bármihez is hozzákezdünk, bontsunk ki egy üveg Puffint, kenjünk meg vele egy aprócska kenyeret és izzítsuk be vele a gyomrunkat, hogy jobb kedvünk legyen.

Hagymásbab Firpo módra

Végy egy gázfőzőt, ülj le vele egy hangárba, tegyél rá egy serpenyőt. Az ilyen mód készített babhoz nem kivitelezhető, hogy előző este beáztatott babot használjunk, ezért teljesen megfelelő lesz hozzá a konzervbab is. A serpenyőben szalonnakockákat hevítek, majd mikor a zsír sercegni kezd, egy kanálka cukrot hintek rá. Rövid karamellizálódás után, belehajintom a karikára szelt hagymát. Ezután érkeznek a fűszerek. Semmi bonyolult, hiszen ez az étel nem kíván sokat. Só, bors, esetleg egy kis rozmaring, amiket a levet eresztett hagymához hintek.  Ekkor érkezik a paradicsom, majd a fokhagyma, illetve az étel névadója, a bab. Az egészet felöntjük alaplével, és addig rotyogtatjuk míg az ételünk elkészül. Lehet egészen sűrű, de lehet hígabb is, mindenki ahogy szereti. Tálaláskor fakanállal habzsoljuk, ha közben furcsán tekintgető emberek állnak körénk, a serpenyővel illik adni nekik. No nem babot. Inkább kokit.

Krumplishal  álámájonéssz

A krumplishal – blogunk névadója – nagy tiszteletnek örvend az angolszász országokban. Mint korábban olvashattátok, a fish’n chips magyar megfelelőjéről van szó. De hogyan készítsük el ezt az egyszerű, ám laktató ételt.

Vegyünk pár szelet tengeri halat, szépen áztassuk bele fokhagymás tejbe pár órára. Ha ez megvan alaposan töröljük meg, forgassuk bele lisztbe, majd sütőporos, lisztes, tojásfehérjés, sörös tésztába mártogassuk. Bő olajban süssük ki, majd tegyük szalvétára.

Közben a krumplit tegyük fel főzni, ha lehet a héjában. Mikor megpuhult, az egész krumplit vágjuk 4 gerezdre és tegyük be a sütőbe, hogy ropogósra süljön. Melegen tálaljuk, természetesen májonészel.

Elmúlt az éhség? Írjatok recepteket a kommentekbe, a legjobbakból egy csokrot kiteszünk majd a blogra, hogy a Coinbrák is megtalálják majd, ha éppen keresik.

Ahogy korábban már láthattátok, ma este buli a Dürer kertben. A programokat már leírtuk, tehát tudjátok, hogy lesz XXL hagymásbab, filmvetítés, kvíz (elég durva kérdésekkel), valamint meglepetéssel, aminek remélem mindenki örülni fog!

Gyertek és érezzétek jól magatokat, valahogy így...

Ha már filmekről, szereplőkről esett szó, semmiképpen sem mehetünk el a híres testvérpár munkája mellett. A Krumplishal megpróbált utánanézni a fivéreknek, akik szinte minden SpencerHill filmben feltűnnek zenéikkel és szerintem mindenkinek a fülében maradt, hogy: zenéjét szerezte: Guido

Guido 1944-ben, Maurizio 1947-ben született az olaszországi Rocca di Papa településen. Már gyermekkorukban a zene felé fordultak, gitározás mellett fuvolázást is tanultak, illetve zeneszerzést.

A testvérek nagyjából akkor kezdték a pályát, amikor Carlo Pedersoli a jobban csengő Bud Spencer névre, Mario Girotti pedig hasonló okokból a Terence Hill névre váltott.

A Spencer-Hill filmek zenei anyaga mindig is erős volt a maga nemében, ráadásul a stílusok viszonylag széles spektrumon mozogtak, így nemegyszer akadt arra példa, hogy a fülbemászó betétdalok önálló életre kelve közkedvelt slágerekké váltak. Nincs, aki ne tudná eldúdolni a "Különben dühbe jövünk" annak idején rádiós kívánságműsorokban is rendszeresen kért betétdalát ("Dune Buggy"), a "Kincs, ami nincs" jól eltalált "Movin' Cruisin'"-ját, vagy ne üdvözölné ismerősként a jellegzetes szaxofontéma karneváli hangulatú főcímverzióját a "Nincs kettő négy nélkül"-ből, de ezekkel még véletlenül sem ér véget a sor.
Az instrumentális aláfestéseket tekintve leginkább a funkys-diszkós-jazzes, ritkábban szimfonikus kiegészítésű vonulat dominál e filmekben, és külön kiemelendő, hogy a páros klasszikusnak tekinthető korszakába sorolandó mókázások jórészt csakis dallamos aláfestéseket tartalmaznak.

A de Angelisek Oliver Onions néven is feltűnnek, sok dalukra így kell rákeresnünk. Közös filmográfiájuk majdnem eléri a százötvenes darabszámot. Egészen 2005-ig aktívak voltak a szakmában és Guido akkor még csak éppen hatvan éves volt.

forrás: filmzene.net

Néhány örökzöld és kevésbé ismert dal a de Angelis fivérektől:

Nos kedves barátaim, - mostanság divatos módon kimondva - "a szavazást lezárom"! 

A szavazatok alapján győztesünk a jó öreg Sal Borgese, alias Anulu lett! Akinek inkább Bugsy tetszett volna, legközelebb legyen élelmesebb, szóljatok a haveroknak, szavazzanak ők is. Pizzuti is kapott szépen szavazatot, azonban Jefnek ez most csak a második helyre volt elegendő.

Ígéretünk szerint vad kutatómunkába kezdünk, bevetjük magunkat a könyvtárakba, levéltárakba, filmarchívumokat böngészünk, hogy minden fellelhető információt megosszunk Sal Borgeseről, ha lehet még a lábméretét is.

Addig is itt a pontos eredmény, böngésszétek!