Már igen sokat foglalkoztunk a Story Tv-s interjúval a Krumplishalon, most csupán érintőlegesen térek vissza pár szó erejéig.

Kiírtunk egy szavazást, amely azt szerette volna kideríteni, hogy Ti mit szóltok  a Jakupcsek Gabriella által készített beszélgetéshez. Nos a leadott szavazatok alapján igen vegyes a kép, hiszen a következő adatok jöttek ki:

Kerek volt, ahogy kellett, nem panaszkodom!	32%	10
Mást és másképpen kérdeztem volna, nem tetszett!	19%	6
Lehetett volna jobb is, de elment azért..	48%	15

Ebből úgy látszik, hogy a többség vélhetően örült, hogy hallotta Bud-ot nosztalgiázni, egy-két talán nem ismert történetet is feljegyezhetett és abszolút másodlagos volt a minőség, hiszen ugyan lehetett volna jobb, de így is örültetetek a Mesternek.

Mintegy 20%-a a voksolóknak nemtetszésének adott hangot a negatív gombnyomással, 32% pedig jónak tartotta a beszélgetést és nem is változtatott volna rajta.

Köszönjük, hogy szavaztatok, remélem megosztjátok a jövőben feltett kérdésekkel kapcsolatban a véleményeteket!

Karácsonyra előtt érkezett meg a magyar olvasókhoz Bud Spencer életrajzi könyve. Már az XXL-es buli során sokan megvették, de érzésem szerint és a hallottak alapján még többen tették a karácsonyfa alá szeretteiknek vagy esetleg önmaguknak.

Természetesen nálunk is megvan a könyv, de én még nem olvastam, mostanság tervezem belevetni magam a könyvbe és szerintem gyorsan fel is falom.

Kíváncsi vagyok azonban a ti véleményetekre, mert különböző fórumokon, itt-ott már láttam vitákat bonyolódni az alkotásról. Valaki azt írta, hogy nagyot csalódott, nem érdemes megvenni a  könyvet, mások viszont lelkendeztek és sikeresnek, olvashatónak és szerethetőnek tartották Carlo Pedersoli úr sorait.

A Krumplishal kíváncsi a Ti véleményetekre, hiszen a többség gondolata megszívlelendő és útmutató tud lenni. Ezért szavazzatok, de kérem azokat, akik elolvasták, hogy osszák meg röviden gondolataikat azokkal, akik még nem jutottak el az olvasás nemes feladatához.

Tudtad-e, hogy az egész világ egy nagy wc-csésze? Gondolom igen. Viszont van egy egész csomó dolog, amit nem tudunk a kedvenceinkről, ezért mostantól hetente egyszer-kétszer megjelentetünk egy-egy apró érdekességet itt a blogon.

A mai napra egy kis kémia jutott:

Tudtad-e miért közös pont a vegyészet a két mester között?

Bud Spencer a jogi egyetem előtt vegyészmérnöki szakra (1947-48) járt, ám azt nem fejezte be. Itt van Terence Hill, akinek viszont az édesapja volt vegyész...

A rengeteg közös pont mellett ismét egy olyan, ami nem lehet véletlen. A sorselemzők biztos dörzsölnék a tenyerüket.

Nos lehet hogy ezt semmire sem lehet használni az életben, de érdekességnek jó. Egy igazi rajongó tudjon mindent! :) 

Talán a főhőseink is tudták hasznát venni tanulmányiknak az alábbi videó szerint, amikor kikeverték ezt a kis feromon parfümöt...

Most véleményt is mondhattok a Krumplishalon a Story TV által készített interjú kapcsán. Valaki egy gombnyomással, aki akarja ki is fejtheti kommentben a véleményét.

Szavazzatok!

Bud Spencer ismét hozta a formáját, tiszta gondolatok, sztárallűrök nélküli megjelenés és őszinte szavak. A Krumplishal érintőlegesen megpróbálja körbejárni a beszélgetést.

Jakupcsek Gabriella kérdéseire teljes természetességgel és szerényen válaszolt, a szerencsét emelte ki, holott 120 film, az olasz Oscar, valamint Életműdíj is van a zsebében. Önmagát csupán karakternek tartja, míg Terence Hillt színésznek. A boldogság mégis átvilágít a képeken, nincs benne féltékenység, meg nem értettség, nem fájlal semmit, abszolút pozitívan néz maga mögé és előre is, mert ugyan 81 éves elmúlt, mégis vannak tervei.

Lehet, hogy én értettem félre valamit, de Jakupcsek felvezette, hogy Terence és Bud mégsem legendás barátok, számomra azonban Bud elmondása alapján nem az jött le, hogy nem barátok és csak profi munkakapcsolat van köztük. A szavai mélyebb értelmet jelentettek számomra, két különböző ember kapcsolatát, akik sosem vesztek össze és évtizedek után is többször találkoznak. Nem látom az éles különbséget, amit Jakupcsek fevázolt számunkra, de lehet, hogy én látom rosszul.

Nagyon jó volt hallani, ahogy Bud titkárnője feltette a lemezt, ahol a Mester hangját hallhattuk. Szó esett a generációs különbségekről is, ahol Bud Spencer vallott arról, hogy akár a saját unokájával sem ért szót, hiszen egészen más nyelvet beszélnek egymással a fiatalok és az idősebbek.

Nem tisztem bírálni az interjú felépítését, de valahogy elhallgattam volna még Bud-ot, mintha benne maradt volna pár kérdés a beszélgetésben, amit örömmel hallgattunk volna meg. Bár ebben benne lehet az az őrült vágy is, hogy órákig faggatnánk és figyelnénk Carlo Pedersolit, mert számunkra ő megunhatatlan ember, akiről minden részletet tudni szeretnénk!

Köszönjük Bud Spencernek, hogy ismét hallhattuk és láthattuk, jó egészséget és még jópár filmet kívánunk a jövőre nézve!