Sziasztok!

Ezúttal nem Bud Spencer - Terence Hill kötődésű a bejegyzésünk. Picit magánjellegű.

Blogunk - a Krumplishal -  rövid ideje él, de nagy népszerűségnek örvend köztetek. Sokan olvassátok, sokan lájkoltok, sokan jeleztek vissza, sok e-mailt kapunk. Gárdonyban rengetegen mondtátok: tetszik, olvassuk, csak így tovább. Azt gondoltuk tehát, benevezünk a Goldenblog2011-es versenyére. Neveztünk még akkor is, ha nekünk kicsi az esélyük azokkal szemben, akik nap mint nap Index címlapot kapnak, több ezer látogatót produkálva ezzel. Nekünk ez, idáig egyszer sikerült.

A mi olvasóink Ti vagytok. Ha tetszik amit csinálunk, Ti tudtok szavazni.

A mi örömünk az, ha Ti örültök. Ahogy a filmek nézettségénél is láttátok, ebben az országban sokan szeretik a mestereket. Azt gondoltuk, jó lenne egy BSTH kötődésű blogot az első tízben láthatnánk. Erre most jó esély van. A szavazás facebook alapú, vagyis bejelentkezett állapotban adhatjátok le a voksotokat. Minél többen megosztjátok a linket, annál többen tudnak szavazni. A szavazás augusztus 21-én éjfélig tart. 

Előre is köszi...

Annyit elmondhatunk, ha a Krumplishal tízbe kerül, hatalmas bulira számíthattok, sör-virslivel, meg minden. Még nyers hal is lesz. Legalább 15 kg.

A Krumplishal az egyéb kategóriába került, itt találjátok.  

Egy a mesterek életét, munkásságát bemutató videót küldött nekünk pár napja egy rajongótársunk. A videó szépen összefoglalja a két kedvenc életét. Szép képek, jó zenék. Kell-e ennél több? 

6 perc figyelmet kérünk!

A mai poszt Terence Hillről akart szólni, azonban böngészés közben rátaláltam egy érdekességre, így csak érintőlegesen szólok a mesterről.

A minap elővettem Don Camillo dvdjét hogy újra megnézzem, hiszen nagyon kedvelem a jóravaló vagány pap sztoriját. Számtalanszor láttam már a legendás atyáról szóló filmet, de valahogy mindig magával ragadott, sosem gondoltam arra hogy a csapatban sztárok, profik szerepelnének. Pedig általában így szokott lenni, ha focis film van. Nos itt is így volt. A Don Camillo című Terence Hill filmben a Devils csapatát több akkori profi futballista is erősítette. A Spencerhill.hu-n is van egy tanulmány a filmről, ott további részleteket is megtudhattok, én most az egyik legismertebb, legnagyobb karriert befutott játékost emelném ki. Ő Carlo Ancelotti. A jelenleg már edzőként - most éppen csapat nélkül - dolgozó szakember, a film készítésekor 1983-ban az AS Roma játékosa volt éppen. Egy interjúban elmondta, nagy örömmel vett részt a Don Camillo forgatásán:

„Emlékszem, a filmben Peppone polgármester kommunista csapatában játszottam, amely esküdt ellensége volt Don Camillóénak - idézte fel a szép időket Ancelotti. - A Démonok, azaz mi az Angyalok ellen futballoztak. Boldog voltam, hogy szerepelhettem a műben, hiszen Don Camillo csak tíz kilométerre született onnan, ahol én láttam meg a napvilágot. Tisztán emlékszem minden részletre, kár, hogy mindössze öt percet beszélhettem a nagy Terence Hillel. ”

Íme egy videó a "vérengzésről", amint a Devils Fc három profija elintézi az Angels fiatal játékosait.

Sok posztunk szól mostanában arról, hogy a tv csatornák mennyire elkényeztetnek minket Bud Spencer - Terene Hill filmjeivel. A Nol Online fórumán parázs vita alakult ki, hogy a mesterek filmjeinek színvonala nem üti meg a szórakoztatás mércéjét, inkább komoly műsorokat néznének az emberek.

Mi rajongók mindenesetre örülünk annak, hogy a csatornák kényeztetnek minket. A fanyalgóknak visszaigazolásként, mutatunk pár nézettségi adatot az elmúlt hetekből. Ezután el lehet gondolkodni, hogy valóban üzleti érdek nélkül vetítik-e a csatornák a filmeket, pusztán csak Barátok közt pótléknak, avagy van reklámbevétel is a nézettségi adatok mögött... Azt hiszem a számok magukért beszélnek.

2011. július 28-án az És megint dühbe jövünk egyeduralkodó volt a maga 1.263.938 -as nézettségével. A 18-49 éves korú nézők között, akik a reklámok szempontjából elsődlegesek 518.447 ember nézte. Összehasonlításként az aznap második Tényeket 484.591 db 18-49 év közötti ember tekintette meg. Előtte való napon Piedone a zsaru kissé lecsúszott az 1.070.665 fős nézettségével, de így is rommá verte a nagy költségvetésű, napjainkban verhetetlennek tűnő Dr. House-t (520.178), majd utána a Hawaii Five-O nyomozóját (449.710) is. 

Előző héten a egyik nap az Ördög Jobb, másik nap az Ördög Bal keze volt az egyeduralkodó. A western két része letarolta a csatornák esti sávját. A héten a közelükbe sem tudott férkőzni egyetlen film se. Hangsúlyozom, senki! Pedig vasárnap Gyűrűk ura vs Apafej ment a két adón. Ezekkel szemen a Trinity testvérek szerdán és csütörtökön 1.204.770 ill. 1.165.369 fős nézettséget produkáltak. (Gyűrűk ura: 987.637 fő) A mestereket ezen a héten a két csatorna Híradója győzte csak le. 

 Összegezve, az látszik hogy a mesterek semmit sem kopnak régi fényükből, igenis leültetik a magyarokat a tv elé, megéri vetíteni a filmjeiket. Nem pótlékok, hanem értékkel bíró alkotások, amiket lehet szeretni.

Az adatokat a BrandTrend adatbázisából vettük.

A Népszabadság mostanában elkényeztet minket a mesterekről szóló írásokkal. Így van ez ma is, amikor egy nagyszerű tv-kritikát jegyez a szerző, Murányi András. Íme:

"Az RTL Klub kimondottan a kedvünkben jár azzal, hogy a júliusi–augusztusi semmiben Bud Spencer- és Terence Hill-filmeket nyomat hétköznap este, főműsoridőben; a piacvezető (kereskedelmi) csatorna újra megkedvelteti velünk a televíziózást, és most tényleg nem győzzük elégszer megköszönni ezt. 

 Te, mit bájcsevegtél velük?

 

– Igazán megtanulhatnál delfinül. Látod, nekem most is hogy kapóra jött. És tudok még teknősül, krokodilul és vízilóul is.

 

(…)

 

– Ezt meg hogy csináltad?

 

– Hát, csak úgy, hogy én meg sirályul tudok.

 

(Párbeszédrészletek az ...és megint dühbe jövünk című filmből)

 

Sokáig azon az állásponton voltam, hogy a nagy nyári (téli) luftokban vetített, hetvenes-nyolcvanas évekbeli mozikkal a pofánkba röhögés tényállását valósítják meg a hazai televízió­zás bőrülésben hintázó pajtásai, ám el kell ismerni: e vélemény felülvizsgálatra szorul. Igazából az van, hogy meg kell köszönni ezen filmalkotások vetítését, hiszen minden megvan bennük, ami egész évben hiányzik a tévéből, még ha a konklúzió olyan idétlen formában jelentkezik is, ahogyan az a citált dialógusokból következik. Jelen esetben tehát az RTL Klub kimondottan a kedvünkben jár azzal, hogy a júliusi–augusztusi semmiben Bud Spencer- és Terence Hill-filmeket nyomat hétköznap este, főműsoridőben; a piacvezető (kereskedelmi) csatorna újra megkedvelteti velünk a televíziózást, és most tényleg nem győzzük elégszer megköszönni ezt.

 

A cikk teljes egésze ide kattintva olvasható!