A Népszabadság mostanában elkényeztet minket a mesterekről szóló írásokkal. Így van ez ma is, amikor egy nagyszerű tv-kritikát jegyez a szerző, Murányi András. Íme:

"Az RTL Klub kimondottan a kedvünkben jár azzal, hogy a júliusi–augusztusi semmiben Bud Spencer- és Terence Hill-filmeket nyomat hétköznap este, főműsoridőben; a piacvezető (kereskedelmi) csatorna újra megkedvelteti velünk a televíziózást, és most tényleg nem győzzük elégszer megköszönni ezt. 

 Te, mit bájcsevegtél velük?

 

– Igazán megtanulhatnál delfinül. Látod, nekem most is hogy kapóra jött. És tudok még teknősül, krokodilul és vízilóul is.

 

(…)

 

– Ezt meg hogy csináltad?

 

– Hát, csak úgy, hogy én meg sirályul tudok.

 

(Párbeszédrészletek az ...és megint dühbe jövünk című filmből)

 

Sokáig azon az állásponton voltam, hogy a nagy nyári (téli) luftokban vetített, hetvenes-nyolcvanas évekbeli mozikkal a pofánkba röhögés tényállását valósítják meg a hazai televízió­zás bőrülésben hintázó pajtásai, ám el kell ismerni: e vélemény felülvizsgálatra szorul. Igazából az van, hogy meg kell köszönni ezen filmalkotások vetítését, hiszen minden megvan bennük, ami egész évben hiányzik a tévéből, még ha a konklúzió olyan idétlen formában jelentkezik is, ahogyan az a citált dialógusokból következik. Jelen esetben tehát az RTL Klub kimondottan a kedvünkben jár azzal, hogy a júliusi–augusztusi semmiben Bud Spencer- és Terence Hill-filmeket nyomat hétköznap este, főműsoridőben; a piacvezető (kereskedelmi) csatorna újra megkedvelteti velünk a televíziózást, és most tényleg nem győzzük elégszer megköszönni ezt.

 

A cikk teljes egésze ide kattintva olvasható!