Nemrégiben a Krumplishal már beszámolt az alagút, majd az uszoda építésének alakulásáról Gmündben. Ugyebár a német városka lakóinak ezrei (114.542 fő) szavaztak arról, hogy az új alagút nevét Bud Spencer adja, azonban a polgármester inkább az uszodát nevezné el a Mesterről. Az ügy azóta is húzódik.

A polgármester kinyilatkoztatta, hogy meghívták Bud Spencert az alagút novemberi megnyitójára. Bud szeretné bejárni az alagutat, mivel nagyon érdeklik az ilyen építmények. A városvezető dedikálást is tervez, Bud életrajzi könyvéhez.

Novemberre talán az is eldől, hogy az uszoda elnevezése elé nem gördül-e több akadály. A mester nem határolódik el attól, hogy egy újabb alkalommal ellátogasson a német kisvárosba, az uszoda ünnepélyes átnevezésére. Ezt 2012-ig mindenképpen szeretnék elvégezni, mivel az Uszoda név, nem éppen ideális.

A döntéssel biztos barátja is egyetért, hiszen örökös filmbéli partnere, Terence Hill nevét ugyanis már 1998 óta viseli egy uszoda a szászországi Lommatzsch városban.

A múlt hétre terveztem ezt a posztot, de akkor nem jött össze idő hiányában. Mostanság nincs már olyan orbitális meleg, de azért biztos jót mosolyogtok majd ha olvassátok, hogyan írt Bud a Quo vadis forgatásán szerzett "meleg" élményeiről a könyvében. Volt ott 40 fokos hőség, illetve másfajta melegség is. Na de ti is megtudjátok, ha megveszitek a könyvet. Egy kis ízelítő alább:

"Néhány évvel azelőtt már statisztáltam a Quo vadisban, ahogy említettem, az egyetemi költségeim fedezésére. Fél Róma ott nyüzsgött statisztaként azon a forgatáson. Rettenetes emlékeim maradtak róla! 1950 augusztusa, negyven fok árnyékban, a helyszín Néró ebédlője,én pretoriánus páncélban, a többiek is hasonló szerelésben, Néró- Peter Ustinov testőreiként. Előttünk egy tucatnyi lenge fátylakba öltözött női statiszta, akik odakiabáltak nekünk:

-Hé, őrség, nincs melegetek? 

Végig ott kellett állnunk fölszerszámozva, izzadva, holtfáradtan, és a tetejébe még elkellett viselnem az egyik segédrendező meg-megújuló közeledéseit is, aki megígérte, hogy sztárt csinál belőlem Amerikában, ha egy kicsit kedves leszek hozzá. 

A sokadik közeledése után, a melegtől meg a fáradtságtól kikészülve letéptem magamról a páncélt meg a többi kelléket, és faképnél hagytam az egész stábot, a hisztérikusan sivalkodó segédrendezővel együtt. 

Néhányszor volt még részem hasonló közeledésben életem során. Számomra a homoszexuálisok is csak ugyanolyan értékekkel bíró emberek, mint én. Mindenesetre a saját nemi identitásom tekintetében sosem vetődtek fel kétségeim. Már egészen kicsi gyerekként,Nápolyban meggyőződhettem róla, hogy a nők érdekelnek, amikor megláttam a nápolyi szubrett, Lucy D’Albert plakátjait, aki a Santa Lucia filmszínházban lépett fel. A látványa különös érzéseket keltett bennem, olyan izgalmat, amit csak később értettem meg."

A nagy sikerre való tekintettel, újra nekivágunk a szövegírásnak. Mivel más kérés egyelőre nem érkezett, ezúttal egy közel 8 perces jelenetet választottunk az Ördög jobb és bal keze második részéből.

A helyszín Bob falatozója helyett, ezúttal egy kocsma a vadnyugaton. Szereplőink a két mester, a vendégek és a pincérek. Főszerepben a zabálás... csak mert szeretjük.

Ügyeljetek a pontos fogalmazásra, a gyorsaság nem is annyira fontos, ráérünk. Itt sok rövid mondat hangzik el, és nagyon sok a szereplő is. Nem beszélve a franciáról... 

A jelenet a csehóba lépéssel kezdődik, és természetesen a távozással végződik. A kezdő mondat Terence Hill szájából hangzik el: 

 

"Azt hallottam, hogy itt van a legjobb kaja egészen Friscóig!"

 

Vihar utánra ajánljuk, garantáltan megnyugtat mindenkit...

Kösz Tony!

Az utóbbi napokban nem kímél bennünket a természet. Hőségriadó mindenütt, pirosban az ország. Nekem ma annyira felforrt az agyam egyszer, hogy Budot láttam kimosolyogni egy autóból. Persze nem ő volt. :) Amikor este hazaértem, gyorsan beleolvastam a könyvbe, vajon a Mestert zavarta-e valamikor a hőség, esetleg volt-e valamelyik forgatáson extrém meleg. A válasz nem is váratott sokáig magára. Bizony Bud Spencer életében is volt időszak, amikor meg kellett küzdenie a forrósággal. Nézzétek csak: 

"Miközben két barátom is kényelmes munkahelyet talált magának, én végül a dzsungelt választottam. Megismerkedtem egy mérnökkel az Alfa Rómeónál, aki egyúttal egy útépítőcégnél is dolgozott, és megvásárolt egy irtásra kiszemelt területet az esőerdőben.

Párás, fullasztó melegben dolgoztam. Egyszer, amikor Paolo meglátogatott, megkérdezte, hogy bírom elviselni ezt a pokoli klímát, az ötvenfokos, párás meleget. Akkoriban még nem használtak hűtőszekrényt, jégtömböket kaptunk, ezt kapargattuk, ha úgy alakult. Ám bármennyire ügyeltünk rájuk, előbb-utóbb beszennyeződtek, tekintettel a dzsungelben uralkodó körülményekre. Ezért leggyakrabban csak a maláriás munkatársaink lázát próbáltuk csillapítani a jéggel; ez a szörnyű betegség eléggé gyakran csapott le ránk. Én megúsztam, a szerencsémnek, na meg az erős szervezetemnek köszönhetően."

A poszt címadó mondata 8:09 - nél...