A múlt hétre terveztem ezt a posztot, de akkor nem jött össze idő hiányában. Mostanság nincs már olyan orbitális meleg, de azért biztos jót mosolyogtok majd ha olvassátok, hogyan írt Bud a Quo vadis forgatásán szerzett "meleg" élményeiről a könyvében. Volt ott 40 fokos hőség, illetve másfajta melegség is. Na de ti is megtudjátok, ha megveszitek a könyvet. Egy kis ízelítő alább:

"Néhány évvel azelőtt már statisztáltam a Quo vadisban, ahogy említettem, az egyetemi költségeim fedezésére. Fél Róma ott nyüzsgött statisztaként azon a forgatáson. Rettenetes emlékeim maradtak róla! 1950 augusztusa, negyven fok árnyékban, a helyszín Néró ebédlője,én pretoriánus páncélban, a többiek is hasonló szerelésben, Néró- Peter Ustinov testőreiként. Előttünk egy tucatnyi lenge fátylakba öltözött női statiszta, akik odakiabáltak nekünk:

-Hé, őrség, nincs melegetek? 

Végig ott kellett állnunk fölszerszámozva, izzadva, holtfáradtan, és a tetejébe még elkellett viselnem az egyik segédrendező meg-megújuló közeledéseit is, aki megígérte, hogy sztárt csinál belőlem Amerikában, ha egy kicsit kedves leszek hozzá. 

A sokadik közeledése után, a melegtől meg a fáradtságtól kikészülve letéptem magamról a páncélt meg a többi kelléket, és faképnél hagytam az egész stábot, a hisztérikusan sivalkodó segédrendezővel együtt. 

Néhányszor volt még részem hasonló közeledésben életem során. Számomra a homoszexuálisok is csak ugyanolyan értékekkel bíró emberek, mint én. Mindenesetre a saját nemi identitásom tekintetében sosem vetődtek fel kétségeim. Már egészen kicsi gyerekként,Nápolyban meggyőződhettem róla, hogy a nők érdekelnek, amikor megláttam a nápolyi szubrett, Lucy D’Albert plakátjait, aki a Santa Lucia filmszínházban lépett fel. A látványa különös érzéseket keltett bennem, olyan izgalmat, amit csak később értettem meg."