.jpg)
Az olasz REP.TV jóvoltából:
13.40 - az ünneplő tömeg előtt kihozták Bud Spencer koporsóját a templomból
13.45 - vastapssal köszönnek el a rajongók a Mestertől
13.55 - elindult az elhunytat szállító autó
Amint újraindul a közvetítés, adunk élőképet.
A korábbi felvétel itt tekinthető meg: https://www.facebook.com/Repubblica/videos/10154336782796151/
...a Paradicsomban
In memoriam Bud Spencer (Carlo Pedersoli)
"...én meg sirályul tudok",
mondtad oly lelkesen,
most aranyeső zuhog
Yuccában csendesen.
"Aki barátot talál,
kincset talál" - tudtad,
öklöd rosszfiút gyapál,
el senki nem futhat.
Lejött hozzád Há-Héthuszonöt;
mégis elmentél, "Nagy Sárkány"
"11 az 1-hez", rábököd,
de itt hagytál minket - árván.
S az "Angyalok is esznek babot",
(Speed tizedes is megevett vagy hatot),
te már odafönt osztod a pofonokat:
Piedone Csöpivel nyomozgat.
Tegnap óta kering az alábbi alkotás az interneten, mely egyszerűen, mégis művészi módon állít emléket Bud Spencernek. Az alapot az a fénykép szolgáltatta, mely a Mester életrajzi könyvének első kötetén is helyet kapott. Itt és most, ezekben a szomorú órákban nem szeretnénk vitákat generálni a graffiti művészi vagy kevésbé művészi jelentőségéről, már csak azért sem, mert tudomásunk szerint a helyszín (Filatorigát - Szentendrei HÉV vonala) kifejezetten erre a célra lett kialakítva, tehát nem lakóházak falát díszítik a színesebbnél színesebb alkotások.
A graffitit TakerOne jegyzi, akivel tegnap este készítettünk egy rövid interjút a kép születésének körülményeiről és a Mesterekhez fűződő viszonyáról.
Krumplishal: Mi alapján választasz témát?
TakerOne: Alapvetően igyekszem olyan képeket festeni, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak hozzám. Ez a kapcsolódás lehet csupán annyi, hogy megtetszik valami, máskor pedig egyéb okok, mint pl. most Bud Spencer halála.
KH: BS-TH rajongónak tartod magad?
TO: Nem szeretem a rajongó kifejezést, nem tartom magamat annak, azt sem mondhatom, hogy minden héten Bud Spencer filmet nézek, de a Bud Spencer és Terence Hill filmek, ahogy sokaknak, az én gyerekkoromnak is meghatározó élményei voltak, rengeteget néztem őket, "ezeken nőttem fel", ahogy mondani szokás.
KH: Mikor készült a kép, már a tragikus éjjelen nekiálltál?
TO: Tegnap éjjel (június 27. – a szerk.) tudtam meg a szomorú hírt és másnap reggel fél hétkor már fenn voltam, hogy legyen időm megcsinálni, mert délután már más dolgom volt. Nem volt festés tervezve mára. A kép a délelőtt folyamán, öt óra alatt elkészült. Sötétben ilyet azért körülményes lenne elkészíteni.
KH: Van kedvenc filmed?
TO: A Nincs kettő négy nélkül az örök kedvenc
KH: Esetleg kedvenc idézet?
TO: Az nincs.
KH: "Elképesztő! Hallatlan!" Köszönjük a beszélgetést.
Bud halálhíre mindenkit megdöbbentett, de a mázsás súlyként ránk nehezedő gyász ideje alatt is volt olyan kuzen, akinek eszébe jutott, hogy méltó módon kellene megemlékeznünk mindenki pofonosztójáról. Az elhatározást tettek követték, amelynek eredményeképpen tegnap este 8 órára kb. 150-200-an gyűltünk össze az olasz nagykövetség épülete előtt, ahol csendes főhajtással, mécsesekkel, rajzokkal, fotókkal és egyéb a BSTH életérzéshez kapcsolódó tárggyal (lásd a galériában), valamint vastapssal tisztelegtünk Bud alias Carlo Pedersoli emléke előtt. Minden szimpatizáns nevében ezúton is köszönöm Szőke Imrének a gyors szervezést, melynek köszönhetően együtt búcsúztathattuk kedvencünket.
Egy kedves rajongótársunkat, Lucát kértük fel, hogy néhány mondatban foglalja össze nekünk, hogyan látta és élte meg a tegnap estét:
Sosem akartam megírni ezt a posztot, bármi mást, csak ezt nem. Hiszen ő halhatatlan, tudom! Most is ezt érzem, pedig már az égi hagymásbabot főzi és kóstolja olyan hozzáértéssel és arckifejezéssel, amit csak tőle láthattunk. A gyász az első, ami átjár bennünket, mégis egy belső nyugalom kíséri ezeket a sorokat, amit ő adott át nekünk minden filmjében, életének minden rezdülésével. Nem az emlékek szépülnek meg, ő ilyen ember volt.
Olyan, mintha családtag lett volna, biztos vagyok benne, hogy milliók érzik most így, ahogy mi. Békében és szeretetben ment el, a családja körében és persze, szavak, szavak, de mégis itt van köztünk, ő sosem fog cserbenhagyni bennünket.
Aki ismerte és akit megfogott Carlo Pedersoli személye, az tudja, hogy ilyen jó ember ritkán születik. Sugárzott belőle az emberszeretet és a boldogság, még a filmekben is jó ember volt, amikor a rosszfiúkat rakta helyre, a magánéletben pedig ennél hatványozottabban. Róla még rosszindulatú bulvárpletykák sem születettek, tényleg feddhetetlen volt. Mi, akik gyerekkorunkban az ő és Terence filmjein nőttünk fel, akik kívülről fújjuk a közös alkotásukat és áthatja a mindennapjainkat, tudjuk, hogy valami olyasmit adtak nekünk, amit nem lehet megmagyarázni. Felhőtlen nevetés, egy zárójel a világ bajai között, számunkra gyógyír is volt a lélekre, amikor nem számít semmi és elfelejtünk minden rosszat. Bármilyen szituációban eszünkbe jut egy idézet és minden helyzetben használható is. Minden találkozó, filmnézés, sör-virsli verseny csak egy apró visszfényt akart visszahozni abból az életérzésből, amit Bud és Terence adott nekünk.
És Bud most elment, Carlo Pedersoli már az égből figyeli a rosszfiúkat és bátorítja a gyengéket, még ha néha morog is hozzá, de szívből teszi. Köszönjük, hogy ilyen voltál, hogy ma is úgy tudjuk megnézni a filmjeidet, mintha először látnánk és hogy mennyire szerettél Te is minket. Egyszer tudtunk Veled találkozni, de sosem felejtjük el azt a mosolyt, amivel ránk néztél, őszintén érdeklődtél. Nem nyűg volt a rajongókkal találkozni, pedig elmúltál már 80 éves, köszönjük Neked!
Egy nagy színész és egy nagyon jó ember távozott most közülünk, talán sosem fogjuk fel igazán. Isten nyugosztaljon, Bud Spencer!
Hozzászólások