Az Active Kommunikációs Kft. Bujtor István műtermében elkészült a beszéd szinkronizált verziója is, amelyben ismét Újréti László volt Terence Hill magyar hangja.

Karsa Tímeától kaptuk a következő verset, melyet felhívásunkra küldött. Ő így emlékezik a Mesterre. Köszönjük, nekünk nagyon tetszik. Reméljük, nektek is.

Akit Bud Spencernek hívtak

Elment Bud Spencer, a pofonok atyja,
Kár, hogy az Úristen ezt csak úgy hagyta!
Sok szerepben láttuk, s hogy bennük miket mível,
Kékszemű barátjával, a szőke Terence Hillel.

Fél lábbal már a Paradicsomban volt,
S a vízilovaknak ő gyerekdalt dalolt.
Bulldózerként rögbizett, és nem is rosszul
Isten ugyan megbocsát, Bud azonban bosszul.

Dühbe jött, ha nem kapta meg ami az övé,
Bűnvadászként lőtt, s sohasem fölé!
Kincset is keresett – kiderült, hogy nincs,
Rióban sok gengszteren kattant a bilincs.

Hong Kong és Afrika... bejárta a világot,
Coimbraként mellén tudta a legdrágább virágot.
S hiába az utazás, mit soha meg nem vetett,
Csak a bab volt az, hagymával, mit mindig bőszen evett.

A seriff az égben marad, nem jön le többé,
De vész nincs, hisz nem vált ő köddé!
Itt maradnak filmjei, miket jókedvűen nézünk,
S nem felejtjük őt el addig, amíg élünk.

A BluGeek blog szerzőjétől kaptuk az alábbi ajánlót. A blog írója Valkyr81, régóta rajongója Bud Spencer és Terence Hill filmjeinek. Nemrég hozzájutott a Kincs, ami nincs Blu-ray kiadásához, amiről írt egy alapos elemzést, tesztelte a lemezt. Nekünk tetszett az írás, és az ajtónk mindig nyitva áll az efféle vendégmunkák előtt! Hiszen tudjátok, az íráshoz nem kell más, csak két jó ujj...

Az alábbiakban az Ő írását közöljük.

"Cím: Chi Trova un amico trova un tesoro

Rendező: Sergio Corbucci

Szereplők: Terence Hill, Bud Spencer, Olalla Aguirre, Asunción Balaguer, Louise Balaguer, John Fujioka

Technikai infók:

Kép: 1080i/AVC-MPEG2, 1,78:1

Hang: magyar (Stereo), angol (Stereo), olasz (DD 5.1)

Felirat: magyar

Régiózár: Nincs

 . 

A Filmről:

...Alan (Terence Hill) kincset akar, mégpedig mindenáron. Bácsikájától kap egy térképet, amely egy távoli szigeten kincset jelöl. De hogyan jusson oda? Elrejtőzik Charlie (Bud Spencer), a kalandor hajóján és becsapva az iránytűt, a sziget felé irányítja a hajót. Charlie-nak persze az egyszemélyes hajón nem nehéz megtalálni a potyautast, ám hamarosan mindketten a vízben kötnek ki. Charlie legnagyobb bánatára kénytelenek kiúszni a szigetre, ahol összebarátkoznak a sziget lakóival, a barátságos és vidám királynővel és csinos lányaival, akik elvezetik őket a térképen jelzett helyre. A baj csak az, hogy "a mesés kincset" Kamasuka (John Fujioka), a második világháború óta ottfelejtett szamuráj őrzi...

Folytatjuk sorozatunkat, melyben, felhívásunk alapján a legjobban sikerült munkákat, visszaemlékezéseket osztjuk meg, így (is) emlékezve az "atyai pofonosztóra".

A következő művet Frady Endre küldte nekünk. Szerintünk fantasztikusan sikerült, remekül adja vissza azt a hangulatot, melyet a Mesterek filmjeiben megszokhattunk. Jó szívvel ajánljuk tehát figyelmetekbe a most következő verset és annak szerves részét képező, hírességek szájába adott álkommenteket is. Kellemes olvasgatást.

In memoriam Bud Spencer

Filmjeiben kb. n-szer
Evett babot jó Bud Spencer.
Most a Mennyben Jézusmária
Örök-tepsinyivel várja.

Ezt, ha lopni jön a Pokol,
Jobb, ha csak önhibát okol,
Midőn lecsap rá egy ököl:
Pofon, bilincs s irány Tököl!

Szárnyas-pufók Piedone
Láttán Lucifer bőg: „Ó, ne!
Jönni több ördög nem fog át!”
Puff, elveszti összes fogát.

Oly nagy közrend lőn az Égen,
Mi nem volt már réges-régen,
S elég lesz a bab, a chilis,
Míg meg nem jön Terence Hill is.

Bud Spencerék hona örök,
S bár jól fogynak virslik, sörök,
Sosem múlik e szép rend el,
Mivel az Úr utánrendel.

„Nana, azért ne siessünk! Nekem még itt a földön is van elég megennivaló chilis babom és meginnivaló söröm! De pár évtized és jövök! Addig is te mondd, hogy ámen, mert neked mélyebb a hangod! Ja, és van odafönn pisztácia fagyi?” /Terence Hill/

„Nem érted, hogy nincs pisztácia?! Tudod mit, maradj még ott lenn egy kicsit, hogy ha már az örökkévalóságig kell majd néznem a vigyorgó pofádat, annyival is később kezdjük!” /Bud Spencer/

„Hányszor mondjam még, hogy az AABB páros rímszerkezet még Hajdú Péternél is idegesítőbb?! Át kell állni az ABAB képletű keresztrímekre, mert azt nehezebben és lassabban lehet megírni, így kevesebb líratrágyát kell kiganyéznom a számítógépem memóriájából! Anyám szerint mindegy, hogy hol a rím, csak csattanjon, de látom a brazil szappanopera figyeléstől szórakozott szemén, hogy keveri a légycsapóval! Csak Piedone emlékének a jelenléte miatt nem mondom el, hogy mi mindennel kellene Frady Endrének foglalkoznia a versgyártás helyett! Nyugodjék békében! Mármint szegény Bud Spencer!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A B A B”, így szólt Puzsér,
„Attól lenne versed ütős!”,
„S kéne hozzá vekni kenyér!”
Dörmög Pederzoli, a hős.

„Milyen rendet tegyek, s hova?”
kérdené meg Hamlet. „Ó, ne
agyalj, az igazság oda…”
inti széles talpú ’done.

„...Vagyis ide, hisz ideát
van, tudja ezt Mulder, s Kató,
Légy erős, s ne szőj ideát!
Arra ott a Mindenható!”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„ Bár én vagyok a legerősebb a világon, aki a szemgolyómmal is át tudok ütni egy szál száraz spagettit egy betonfalon, de azért nem bánom,  Buddy, hogy egy filmben sem kellett egymás ellen pofozkodnunk! Mindenesetre megnyugtató, hogy mindketten halhatatlanok vagyunk!” /Chuck Norris/

Terence Hill is köszöntötte barátját a búcsúztatón Rómában, a temetési szertartáson. A videó olasz nyelvű, de a hangulat miatt mutatjuk nektek. 

UPDATE: Egy kedves rajongó Füléné Gábor Ildikó lefordította a beszédet!

"Bud mindig egy mondatot ismételgetett: mi sohasem veszekedtünk. De nem csak egyszer mondta el, hanem háromszor először csak kimondta: mi soha nem veszekedtünk, másodszor nagy rácsodálkozással: Mi SOHA nem veszekedtünk!, harmadszor összefoglalta: Mi EGYÁLTALÁN SOHA sem veszekedtünk! Amikor elmentem hozzájuk spagettizni, Bud isteni paradicsomos szószt készített, Maria főzte a spagettitit, és Bud ezt ismételgette én pedig egy kicsit zavarba jöttem. Néhány közös vacsora és találkozás alkalmával észrevettem, hogy ilyenkor a család már felnézett az égre: ezt mintha már hallottuk volna egy párszor!
Az igazság az, hogy mi tiszteljük és szeretjük egymást…
Valószínűleg érdekes lehet, hogy hogyan találkoztunk először, mert ezekben az utóbbi napokban megértettem, hogy nem volt véletlen, még ha annak is tűnik. Carlo Spanyolországban, Almeríában forgatott egy filmet Giuseppe Colizzivel, aki egy nagyon művelt, regényeket író rendező volt. Ő volt az első az olasz mozi történetében, aki egy tisztán iróniára épülő filmet forgatott, a címe: A kutya a macska és a róka (a film nálunk a Nincs bocsánat vagy az Isten megbocsát, én nem! címeken futott - a szerk.); a kutyát Bud játszotta én a macskát. De a kezdésnél én még nem voltam szereplő… egy heti munka után a macskát játszó színész lába megsérült és a forgatást abba kellett hagyni. A rendező, Colizzi Rómába sietett, hogy próbafelvételeket csináljon, rám talált és felkért a szerepre. Gyorsan indultunk Almeríába, de nem igazán volt ez gyors, hiszen a madridi földet érésünk után 24 órát autóztunk Almeríáig. Ahogy odaértem a forgatásra, azt mondták: „Vetkőzz le!”, akkor még nem voltak lakóautók… az öltöztető elém tartott egy törölközött levetettem a nadrágom, a felsőm. „Vedd fel ezt a nadrágot, ezt az inget, itt a pisztolyod! Gyere, gyere bemutatom Carlo Pedersolit! – „Örvendek”- mondtam és kezet fogtunk.