Nos, kedves kuzinok, nincs olyan szerencsétek. Nem bolondultunk meg. Igaz még mindig kék szemet akarunk a papinak, de a címadásnál még józanok voltunk. Na de akkor mi is az az ukulele?

"Az ukulele húros hangszer, tulajdonképpen a gitár kicsi, négyhúros változata. Sokan mint hawaii gitárt ismerik, hiszen a polinéz szigetvilág kedvelt hangszere."

Miután ezt megtudtuk, még mindig nem tiszta, hogy mit keres ez az információ egy Bud Spencer - Terence Hill blogon? Megmondjuk. Magyarországon él egy zenész, Gáll Tamás, aki amellett hogy használja ezt a hangszert, ráadásul blogol is, ésha még ez sem volna elég, akkor tudjátok meg, hogy szeretei a mesterek filmjeit. Kedvence a hagymásbab, és a Kincs ami nincs. Írt egy szép posztot a magyar ukulele oldalon a filmek zenéjéről, illetőleg a Kincs ami nincs 'Movin Crousinjét' átírta ukulelére, mitőbb ezt meg is mutatja nekünk.

Az írás elejét megmutatjuk Nektek, de a folytatásért és a videókért kattintsatok a poszt alján található linkre! Ja, és ne feledjétek Alamót!

"KINCS, AMI NINCS - MOVIN' CRUISIN'

A '80-as évek közepén az egyik első, nagy, mozis élményem valamelyik Bud Spencer-Terence Hill film volt, amelyet a szüleimmel együtt néztünk meg. Emlékszem, utána az utcán sétálva előttük, velük szemben ugráltam, és mindenképpen bunyózni szerettem volna, ők pedig nevetve győztek elhajolni a jobb egyeneseim és a bal horgaim elől. Mindenesetre tagadhatatlan volt, hogy első "látásra" beleszerettem a duóba. Kedvenc filmjeim tőlük a Kincs, ami nincs, az És megint dühbe jövünk, a Nincs kettő négy nélkül, és imádom az Aranyeső Yuccaban-t is (bár abban Terence nem szerepelt), mely utóbbinak a megyei könyvtárból kölcsönzött videókazetta-kópiáját néztem rongyosra a '80-as évek második felében szintén kölcsön videólejátszón. A szerelem azóta is tart, bár elismerem, némi ismétlés rámférne, Anulut már nem tudom szó szerint idézni . Ugyanakkor a filmek sokszori megnézése következtében akarva-akaratlanul a filmek zenéi is a fülembe égtek.

Le a kalappal Guido és Maurizio de Angelis előtt, akiknek a sok-sok, komponálással töltött órájuk gyümölcse lett a rengeteg, fülbemászó dallam, és elvitathatatlan érdemeket szereztek a filmek hangulatának megteremtésében. Az egyik kedvencem az És megint dühbe jövünkből a Brotherly Love című főcímzene. Ezt meghallva rögtön eszembe jutnak a film kezdő kockái, a kutyák, lovak, rulettasztal meg minden...

A Kincs, ami nincs zenéje viszont pont kivétel, mert azt nem Angelisék szerezték, hanem Carmelo La Bionda és Michelangelo La Bionda, akik kitűnő, hangulatos számot hoztak össze..."

folytatás az ukulele.hu oldalán