Egy szerencsés rajongók története következik, akinek sikerült találkoznia Terence Hillel. Angelina Pauluzzi olasz festőművész osztotta meg történetét a blogján.

Angelina segítőivel hosszas előkészítés után 2014. június 25-én vágott bele, hogy meglátogassa a híres színészt. Forgatási nap volt, Terence Hill az 'Un Passo dal cielo' című sorozatát forgatta éppen a hegyekben. Korán reggel érkeztek, Angelina ajándékba pár ceruzával rajzolt Terence Hill képet is vitt magával. Innentől igyekszünk saját szavait visszaadni.

"A forgatás már zajlott amikor odaértem, én poedig megpillanthattam gyermekkorom kedvenc hősét ilyen közelről...csodálatos érzés volt! Lenyűgözve figyeltem és vártam a pillanatra. Hirtelen egy autó tűnt fel, úgy tűnt Terence Hillnek el kell rohannia a helyszínről. Csak néztem, ahogy veszi a táskáját és beszáll az anyósülésre...azt gondoltam: "Ez nem lehet igaz!" Vad integetésbe kezdtem és futottam a kocsi felé. Úgy éreztem Terence rám nézett és mosolygott (pedig legalább 30 méterre álltam tőle) Mit is tehettem volna?

Egyszercsak az autó megfordult és elindult felém, pontosan oda ahol én álltam. Mivel már jártam arra korábban, tudtam hogy nem azért fordultak meg mert zsákutca volt, ezért csodálkoztam. Vajon miért fordultak vissza?

Az autó lelassított mellettem, láttam ahogy Terence Hill az anyósülésen mosolyog, majd megállt mellettem. Leengedte az ablakot, rámnevetett és azt mondta: "Ciao!"  Körülnéztem, hogy vajon hozzám szólt-e, mivel voltak ott más rajongók is. Vajon tényleg csak miattam fordult vissza? Vagy véletlen egybeesés? De akkor miért állt meg az autó? Véletlen vagy nem, örültem hogy ilyen szerencsés vagyok!

Mondtam Neki, hogy én tettem oda a rajzokat, esetleg nem írná-e alá nekem Őket? Kinyitotta az ajtót és mosolyogva bólintott. Közösen megnéztük a rajzokat, aláírta mindet, közben beszélgettünk. Mondtam, hogy kissé ideges vagyok, mire így válaszolt csendesen mosolyogva: "Nem kell!" 

Megkérdeztem, hogy készíthetnénk-e egy közös fotót, erre az asszisztensének adta a gépemet, és mellém állt. 

Kezet fogtunk, elbúcsúztunk aztán elhajtott. Egy felejthetetlen pillanat, egy igazán barátságos, udvarias, figyelmes és szuper jó ember!"