Pár nappal ezelőtt jutott eszembe, hogy egy kisebbfajta Világjátékokat (ti. azoknak a sportoknak a seregszemléje, amelyek nem olimpiai sportágak) össze lehetne rakni az …és megint dühbe jövünk című klasszikus által bemutatott sportágakból. Szerepelt benne amerikai futball, motorcsónak verseny, roncsderbi, lóverseny, póker és végül, de nem utolsósorban ott volt a jai alai, azaz „ismertebb” nevén a baszk pelota is. De mi is az a pelota és legfőképpen, miért baszk?

„Csak röviden azoknak, akik tán nem tudják: a pálya végi két falon, s az oldalfalon akár többször is, de a földön csak egyszer pattanhat a labda, mielőtt az ellenfél visszaütné.” Még rövidebben tehát, „a versenyzőknek úgy kell elütni a labdát, hogy ellenfele ne tudja visszaütni.” Valóban ilyen egyszerű lenne ez az, ööö, mi is? játék, sport, életérzés? Mindhárom, egyben. A jai alai ugyanis játék és sport a baszkoknak és életérzés minden BS-TH rajongónak, de leginkább azoknak, akik szurkolnak Jamón Serranónak, a sportág világbajnok nagyöregjének (innen is üzenjük neki, hogy BRÁVÓ, BRÁVÓ!).

De térjünk vissza magára a sportra. A jai alai baszkul azt jelenti: boldog ünnepet, mivel a pelotának az ünnepekkor űzött változatát nevezték így. A játék egyébként Baszkföldről Dél-Amerikán keresztül, Kuba érintésével jutott el a XIX. század végén az Egyesült Államokba, azon belül is Floridába, leginkább a nagy létszámú latin ajkú kisebbségnek köszönhetően. A mai napig nagy népszerűségnek örvend a Fülöp-szigeteken is. A pelota a fallabda őse és állítólag a világ leggyorsabb labdajátéka. A Wikipedia szerint 2009. júliusáig épp egy pelota játékos, nevezetesen José Ramón Areitio tartotta a gyorsasági rekordot, 302 km/h-val megütött labdájával (a rekordot időközben egy golflabdával már sikerült túlszárnyalni (328 km/h), így jelen pillanatban a világ második leggyorsabb sportjáról szól cikkünk).

A baszk pelotát számos formában és szabály szerint, egyéniben és párosban is játsszák. Mind közül a legkegyetlenebb az ütő nélkül, puszta kézzel űzött változata, melyről részletesen ITT olvashattok. De "strandpelota" is létezik, melyre egy sportáruházban bukkantunk a napokban (képünkön).

A különböző változatokkal és szabályokkal itt és most nem akarunk untatni benneteket. Azoknak, akik profi pelotásnak készülnek vagy csak jobban el szeretnének mélyedni a témában ajánljuk Sport Géza részletes írását.

Érdekes adalék, hogy a baszk pelota, először és utoljára, helyet kapott az 1900. évi nyári olimpiai játékok programjában is, melyet Párizsban rendeztek. A játék olimpiai megjelenése minden valószínűség szerint annak a nem elhanyagolható ténynek volt köszönhető, hogy a Franciaországba is átnyúló baszkföldi területek miatt erős volt a lobbi a játék olimpiai részvételéért. A döntőt, mely egyébként az első és egyetlen meccs volt a tornán, természetesen Spanyolország és Franciaország válogatottja vívta egymás ellen, az aranyat a spanyolok nyerték.

Bárki is nyerjen azonban a későbbiekben (olimpián vagy máshol), a Krumplishal számára az aranyérem egyetlen és örökös birtokosa csak és kizárólag a sportág nagy és színes egyénisége, Jamón Serrano lehet. Gyertek, éljük át újra a pelota doyenjének nagy menetelését! Hajrá Jamón!