Ma megtörtént, amire már régen vártam. A kisfiammal együtt néztük a Bűnvadászok elejét. Aztán megunta, nem értette még, de az első három autó összetörését nagyon élveztük.
Anno, ahogy visszaemlékezek, én a Nincs kettő, négy nélkült néztem meg apával a moziban. A mozi élménye mindig más, mint a tv, de ma valami olyasmit éreztem mint amit akkor érezhetett apám. De erről már írtam egyszer.
Ma Benit valahogy megfogta a zene, meg ahogy Bud sétált a rosszfiúkhoz. Leült mellém. Mivel sokszor beszélgetünk róla, meg látta is a pólómat tudja ki a szakállas bácsi, most mégis elrontotta a nevét. Azt mondta Betmen Spencer bácsi. Javítottam nevetve, aztán már ezen nevettünk. Mivel ugye nincs vér, a bunyó is inkább kedves mint agresszív nyugodtan tudtuk nézni. Aztán jött Terence és lecsúszott a korláton. Fürge, vidám jelenet. A gyerek rajongott érte! És jött az újabb autó... Innentől már csak a bunyókat várta, közben elmászkált, de az hídon a gondozós jelenet még megvolt neki. Aztán megunta...ment bábozni.
Mindenkinek kívánom, hogy a hobbiját, a kedvenceit, akiket igazán szeret át tudja adni a gyerekeinek. Bízom benne, hogy Beni és Dorci is rajongók lesznek.
Egyszer talán Ők írják majd a blogot...
Hozzászólások