Lommatzschi utazásra invitálunk benneteket, egy circa 5.000 fős, számunkra nyelvtörőnek beillő nevű álmos kisvárosba Szászország szívében, Drezdától 50 km-re északnyugatra. A bárónő szalonjával nem veheti fel a versenyt, de így is egy igen takaros városkáról van szó (lásd a cikk végén a galériát). Ráadásul az igazi rajongók csípőből már vágják is rá, hogy itt vészelte át a második világháborút és Drezda bombázását Hildegard, Girolamo és gyermekük Mario, azaz a Girotti család.

A Lommatzschban eltöltött négy év (1943-1947), valamint az édesanya Hildegard „echte” németsége is közrejátszott abban, hogy Terence Hill a mai napig egészen jól beszél németül és talán ez a forrása annak a mérhetetlen tiszteletnek és rajongásnak, melyet a német rajongók tanusítanak a mester(ek) iránt.

A Krumplishal annak igyekezett utána járni, hogy mennyire őrzi és ápolja Terence Hill emlékét a kisváros. Sajnos nem állt módunkban személyesen is felkeresni Lommatzsch-t, de ami késik nem múlik… Így viszont az internet adta lehetőségekre támaszkodva gyűjtöttük össze az említésre érdemes helyeket, melyek kapcsolatba hozhatók kedvencünkkel. Lássuk csak, miről is van pontosan szó.

1) A családi tűzhely és a kései visszatérés

A gyermekkori menedék falán emléktábla adja tudtára az arra utazónak, hogy bizony itt lakott a Girotti család.

A lommatzschi éveknek otthont adó ház...

...és az emléktábla a ház falán (fotók: http://www.bud-terence-freundeskreis.de.tl/)

Annak ellenére, hogy a család 1947-ben végleg Olaszországba költözik és Terence csak 1995-ben látogatja meg újra gyermekkorának ezt a 4 évig tartó állomását, a városháza erkélyéről sok ezer ember előtt mégis a következőket mondja németül: "Lommatzschiként nőttem fel, és erre büszke vagyok!"

1995-ben, a városháza erkélyén (fotó: Petra Hornig - Sächsische Zeitung)

2) A lommatzschi díszpolgári cím és a "Terence Hill-múzeum"

A kisváros pillanatnyilag öt díszpolgárral rendelkezik, melyek között ott van természetesen Terence Hill is. Érdekesség, hogy szintén díszpolgár az a Carl Menzel, aki TH anyai dédapja, valamint a család egy másik tagja, Gerhard Menzel is. Úgy látszik a díszpolgárság örökletes a Menzel-Girotti családban.

A Menzel-Girotti családfa, a városi múzeumban

A város minden díszpolgárának állandó helyet tart fenn a városi múzeumban, így oda betérve Terence Hillel kapcsolatos ereklyékkel is találkozhatunk. További képeket a múzeumi ereklyékről, a folyosó bejegyzés végén, az albumban találhattok.

A városi múzeum kívülről... (fotó: http://berliner-unterwelten.de)

...és az állandó kiállítás egy része belülről (fotó: http://www.bud-terence-freundeskreis.de.tl/)

3) A strand, amely volt, nincs, de remélhetőleg lesz

Firpo hadnagy barátom tavaly már egy bekezdés erejéig hírt adott róla, hogy Lommatzsch város 1998-ban egykori híres lakójáról nevezte el a strandját, megelőzve ezzel Budot, akinek ez a tisztesség csak tavaly adatott meg. Fájó lehet számunkra, hogy a strand 2011-ben ideiglenes bezárt, és jelen cikk írásakor is bizonytalan annak sorsa.

Lommatzsch polgármestere, Dr. Anita Maaß, a stranddal kapcsolatban e-mailen keresztül feltett kérdésünkre csak annyit írt: "A strand ideiglenesen zárva tart, keressük a megoldást." Az ideiglenes zárva tartásnak egyébként építészeti okai vannak, állítólag a medencével kapcsolatban hibádzik valami, a városkának pedig nem futja a javítási munkálatokra. A képet árnyalja, hogy a polgármester asszony már kérte a névadó segítségét, aki eddig még nem válaszolt a megkeresésekre...

A "Terence Hill Freibad" bejárata... (fotók: http://www.bud-terence-freundeskreis.de.tl/)

A strand bejáratára feletti táblára a Bunyó Karácsonyig (The Troublemaker) c. filmből választottak képet, a névadás idején ugyanis ez számított (az Én vagyok a fegyver c. filmet leszámítva) Terence Hill aktuális filmjének, amiben ráadásul Bud Spencerrel közösen osztotta a pofonokat.

...és a strand belülről (a csúszda Terence Hill anyagi támogatásával került a helyére)

4) Vár a bár?

A világhálón felleltünk egy olyan 2009-es cikket is mely szerint a városkában működik (működött?) egy tematikus kocsma is, amely a spagettiwestern feeling és a város híres lakójának népszerűségét igyekszik meglovagolni. Ezt megerősíteni sajnos nem tudjuk, de az alábbi kép (ha nem tudnánk, hogy ő az, azt hihetnénk, hogy a fiatalkori Franco Nero...) arról tanúskodik, hogy a hír nem teljesen légből kapott.

Akinek pedig mindez nem lenne elég, az tegyen egy virtuális sétát a városban vagy környékén az alábbi album segítségével, élvezze a kisvárosi hangulatot, vagy egész egyszerűen csak üljön be képzeletben a legelső kocsmába igyon két (vagy négy, vagy nyolc) korsó finom német sört és olvasgassa a tenyerét...