.jpg)
Az alábbi cikk a magyar.film.hu-n jelent meg 2005-ben Simonyi Balázs tollából. Jó régen volt, megéri újraolvasni!
KINCS, AMI NINCSBUD SPENCER - TERENCE HILLRendezők, filmszínészek álma – mégha háborognak is az elmaradó jogdíjbevételen -, hogy a TV-ből felvett műveik VHS-példányait rongyosra csévéljék a rajongók, hogy kultfilmmé avanzsálódó halhatatlan opuszaik képmagnókat, újabban DVD-lejátszókat szanáljanak le, hogy tévéadók megunhatatlan aduászai legyenek a nézettségi harcban.Jó öreg cimboráinknak, Sergio Corbuccinak, Mario Girottinak és Carlo Pedersolinak ez számos esetben sikerült, terjedelmes életművük nemcsak a kötelező tiszteletet váltja ki egyszerű filmkedvelőkből és finnyás filmértőkből, hanem szívmelengető szeretet is. Valljuk be, nem lehet nem szeretni Bud Spencert és Terence Hillt, akiknél még egy csöppség is érzi, hogy a bunyók nem az öncélú agresszióból táplálkoznak, hogy amíg őket látjuk, baj senkit nem érhet, hogy mindent megoldanak mint a kromofág, humorral és bűbájos machósággal.
Szépek és bolondok. A filmtörténet legismertebb párosa Tom és Jerry után, a simlis és a szende, a behemót és az egyszálbél, ebony and ivory, jin és jang, tűz és víz: tökéletes partnerek, naná, kiegészítik egymást, mint tojás a tyúkot. Olyanok ők, mint a sziámi ikrek, akik összenőve a leginkább látványosak és szórakoztatók, s habár különválasztva is érdekesek, mindig hiányérzetünk támad.
A legalapvetőbb és legegyszerűbb közhelyekről mesélnek nekünk, mindarról, ami mai deficites világunkban hiánycikk: becsület, jótékonyság, szellemesség, lovagiasság, felebarátiság. Már csak ezek miatt is igazságtalan bugyutának, gyerekesnek vagy éppen vásárinak minősíteni őket. 1981-ben járunk (Magyarországon a Mokép jóvoltából plusz 3 év), már túl vagyunk az És megint dühbe jövünk okozta sokkon, már a harmadik generáció kezd felnőni, a TV-előtt vagy éppen a Népszínház utcai Csokonai Filmszínház faszékein tátott szájjal görnyedve gerincferdülést kapni Bud és Terence makarenkói pofonjain. Később napközis gyerek irigyen néz hazamenős pajtásaira. „Micsináljunk? Telefonbetyárkodás? Akkor menjünk le a grundra focizni. Ááá ne, inkább nézzük huszadszorra is a Kincs, ami nincset…”
Az egyik kedvenc idézetem a következő: "jobb szél a harminckettes!" Minden bizonnyal tudjátok kitől származik a mondat, hiszen Terence Hillről van szó. A Bűnvadászokban mondja ez Geronimo csapatának. Vagyis John Philip Forsytenak és embereinek. 
Hozzászólások