A női mellékszereplő vonalon evezgetve, törvényszerű volt, hogy előbb utóbb eljussunk a csodálatos Démonhoz is. A Nyomás utána csinos dominája, Spider "nője", aki K1 oldalán harcolva a számok ellen, okozott pár kellemetlen kellemes percet a két mesternek. Titkosügynökeink többször összetűzésbe keverednek vele, de a két mester nem ütne meg nőt. Steinberg kap egy pár pofont azért, és egy Chuck Norrisos fordulórúgást, de végül azért nem kell villognia az Eukaliptusz szatelitnek...  

Jaa, és ne felejtsük el Mason ügynök véleményét sem:

"Milyen jó kemény a feneked!!"

Faith Minton 1957-ben született az USA-ban. Filmes karrierje a Hurrikán Rosy című filmmel indult felfelé, majd szerepelt a Smookey és a Bandita harmadik részében is. Mivel korábban női birkózóként és pankrátorként mozgott, a filmekben is hasonló karaktereket osztottak rá a rendezők. A színészet mellett elsősorban a kaszkadőrök között mozgott otthonosan. Ezen a vonalon is sikeres volt, de a filmekben is inkább az akrobatikus jelenetekben kapott lehetőséget. Az egyik legkiemelkedőbb kaszkadőri munkáját a Batman és Robinban végezte, ahol Arnold Schwarzenegger mellett játszhatott. Napjainkban is aktív, elsősorban sorozatokban játszik. Számunkra a Nyomás utána című filmben nyújtott alakítása miatt fontos. Eredeti magyar hangja Prókay Annamária, illetve egy későbbi kiadásban Zsolnay Júlia.

Terence Hill 1960-as évek közepe előtt, készült filmjeiről nagyon keveset hallani, a kereskedelmi adók sem igen vetítik őket. Ennek több oka is van. Egyrészt ezek a filmek teljesen eltérnek az általunk csak ún. BSTH-életérzésként emlegetett mainstream vonaltól, másrészt azok legtöbbjében enyhén szólva sem főszerepeket szántak a mesternek.

Ennek ellenére hazájában már az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején forgatott filmjeivel is nagy ismertségre tett szert, holott az ekkor készült alkotások többségében legtöbbször az „Itália kedves kis vőlegénye” szerepét osztották rá. Talán ez az oka, hogy hajlamosak vagyunk egy kézlegyintéssel elintézni ezt a filmes korszakát, pedig az ekkor szerzett tapasztalatok, benyomások összessége lehetett az a kiváltó ok, amely radikális karakterváltásra késztette őt. Ennek első állomásai az NSZK-jugoszláv koprodukcióban készülő Winnetou-filmek voltak. Innen pedig már szinte egyenes volt az út az olasz western filmek mesterien megkomponált világa, a kezdetben egyedül, később Bud Spencerrel vállvetve forgatott alkotások sora. A folytatás pedig mindenki számára ismert. 

Nyissuk a hetet egy igazán jó szórakozást biztosító 1967-es klasszikussal, amiben - ha hiszitek, ha nem kedves rajongók -, Terence Hill még marcona hőst játszik. Sehol egy mosoly, sehol egy kacsintás...Black Star még közel sem az a vagány fickó - aki erős a zsugában, erős a bunyóban - igazi karaktere még várat magára. Nekünk viszont fontos, hogy ebben a filmben veszi fel a Mario Girotti név helyett, az általunk úgy szeretett Terence Hill művésznevet.

A Rita, a vadnyugat réme című film azonban nem is elsősorban róla szól most, hiszen a korabeli olasz X-faktort nyert Rita Pavone volt az aki miatt a filmet egyáltalán leforgatták. Az akkori médiaipar gondoskodott róla - csak úgy mint ma - hogy a nyertes szinten maradjon. Ehhez felkérték Ferdinando Baldit, hogy csináljon egy zenés, filmes produkciót. A film nem igazán illett a korabeli spagetti westernek sorába, de nem felelt meg az NSZK indián filmek szabályainak sem. Inkább egy filmes musicalnek sikerült, és mint ilyen egészen egyedi lett.

A kicsi Rita végigénekli a filmet, ezt teszi elég jól, elvégre csak ehhez ért, színésznőnek nem mondanánk. A film zenéjét az akkor teljesen ismeretlen Robby Poitevin szerezte, aki ezután további filmes zenékkel nem is tudott kitűnni. Pedig igazán jó zenét kreált, csak talán rosszkor volt rossz helyen. Utána olyan zeneszerzők következtek, akik mellett nem tudott labdába rúgni a filmiparban. Az is baj lehetett persze, hogy a zenének nem sok köze volt a westernfilmhez, hiszen Rita nem tudott volna olyan dalokat elénekelni, viszont ami született - egyfajta tánczene - egészen sokáig a slágerek között mozgott. (1964-ben még Carlo Pedersoli, alias Bud Spencer írt dalokat Rita Pavonénak, amit az énekesnő kiadója az RCA rendelt meg a mestertől.) (bővebben)

Egy pár jelentere a rendező azért odafordult a korabeli spagettiwesternek felé, picit meghajolt Sergio Corbucci filmjei előtt. Feltűnik ugyanis Django a koporsójával, aki megpróbálja lelőni Ritát. Ez most éppen nem sikerült neki (sajnos), na de ettől még nem szeretjük kevésbé a mi öreg banditánkat...

A film operatőre az az Enzo Barboni, aki később E.B. Clutcherként számos filmben rendezte a párosunkat. Így például az Ördög jobb és bal kezében, amit éppen a napokban tudtok megvásárolni díszdobozban...

A film különlegessége még, hogy Terence Hill szinkronhangja Zana József, Ganxsta "Döglégy" Zolee édesapja...

Röviden a film tartalma: 

Rita legfőbb foglalatossága, hogy bűnözőket üldöz és miután elvette tőle az aranyat, amit loptak, az igazságszolgáltatásnak adja át őket. A megszerzett kincseket egy barlangban rejti el. Terve az, hogy napon megsemmisíti az egészet, így számolva le a világ legtöbb bűnét okozó dologgal, a pénzzel. Egy napon csatlakozik hozzá Black Star, egy olyan férfi, akinek tetszik ez az életmód...

És akkor a Zana József féle Terence Hill...

Mennyi ideig tart elkészíteni két hamburgert? Kérdezi Bud Spencer nem is egyszer a filmjeiben... A Nimfas Korporation és a Meteorfilm sorozatának második részében a Hamburger készítés rejtelmeibe avatnak be minket, a már jól ismert humoros formában. Az első részben a klasszikus Hagymás bab receptet kaptuk meg, reméljük sokan elkészítettétek otthon. Ha jól tudjuk a következő epizódban a sör és virsli viszonylatát elemzik a csirkefogók...

Apropó, melyik a nagyobb az ász vagy a király?

Biztosan emlékeztek még arra a sirályra, amely a pápavalasztó konklávé ideje alatt döntött úgy, hogy tollászkodásához éppen a világ legnézettebb kéményét választja. A Szent Péter téren az új pápa megválasztását jelző fehér füstre várakozók persze jól szórakoztak az eseten, mely számukra kissé meggyorsította az ilyenkor lassan csordogáló perceket.

A sirály megihlette a Krumplishal legénységét is. Eljátszottunk ugyanis azzal a gondolattal, hogy vajon Charlie Firpo, mit tett volna annak érdekében, hogy kíméletes módszerekkel értesse meg madarunkkal: rossz helyen van, rossz időben. Nos, mi valahogy így képzeltük el:

A képek arról tanúskodnak, hogy a nyelvtudás roppant fontos dolog a mai világban. Szóval kedves kuzenek, ti is igazán megtanulhatnátok sirályul, látjátok Charlie-nak is hogy kapóra jött. Ha pedig ehhez hozzátesszük, hogy Johnny Firpo a delfin mellett tud még teknősül, krokodilul és vízilóul is, úgy gondoljuk nincs is tovább miről beszélnünk...