Nem örülünk annak, hogy ilyen apropó miatt vagyunk kénytelenek posztot írni, de ebben a szégyenteljes történetben is tudunk találni valami pozitívumot. Ezek pedig ti vagytok, kedves rajongók! Valljuk be, egymás között mindannyian használtunk erős kifejezéseket. De mi ne gyűlölködjünk most már!

Nem is szeretnénk sokat foglalkozni a kereskedelmi tévé és a trombitás ember működésével, ez az ingyenreklám már így is sok, egyesek elérték ezzel, amit akartak. Mert mire volt ez jó? Arra, hogy szerepeljenek a hírekben, hiszen a negatív reklám is reklám, csak sajnos azt nem mérlegelték, hogy túl messzire mentek. Nem kell Bud Spencer rajongónak lenni, hogy az ember ízléstelennek találja ezt a tettet, akár azt is kijelenthetjük, hogy kegyeletsértő. Ezt az "emlékfalat" senki sem piszkálta közel egy évig, pedig elvileg megtehette volna. Ahol egymásra fújnak és festenek a graffitisek, minden falon új és szerteágazó alkotások vannak, ott Bud Spencer fala érintetetlen volt. Mindenki tiszteletben tartotta. Idáig. Nem átlagos graffitistől jött a rossz példa, hanem egy tévéműsortól.

Ezzel pedig láncreakciót indított el néhány percember olcsó poénja, mert valljuk be, ez még a kereskedelmi tévék szintjén is kevés és egyáltalán nem vicces. Arra viszont jó volt, hogy néhány rosszfiú megmutathassa magát. Azóta piros csík került Bud arcára, majd az egész képet lefestette és oda nem való szöveget írt rá egy újabb ismeretlen. Arra azonban senki sem gondolt, hogy kit és hogyan sért meg. Bud Spencer nem csupán egy színész volt, ez a mostani összefogás mindenki számára bizonyítja, hogy nem jó helyen kavarták meg a zavarost az ötletgazdák és a rongálók. Bud olyan legenda, olyan szerethető ember és példakép volt, akihez nem érhet föl az ilyen alantas cselekedet. A rajongók pedig összefogtak, próbálják eltüntetni a gusztustalan nyomokat, egyesek gyűjtést rendeznek, hogy újra, méltó módon ábrázolhassák valahol a Mestert.

Köszönjük mindenkinek, aki ebben részt vett, látszik, hogy mennyi embert megmozgat ez a helyzet! És köszönjük Bud Spencernek is, hiszen ő az az ember, akit kedvenc filmjeink forgatása után évtizedekkel és halála után sem felejtenek el!

Most már ne a rosszról beszéljünk, ne csináljunk újabb hírverést az elkövetőknek (természetesen nem felejtünk), hanem nézzünk előre és állítsunk ismét méltó emléket Carlo Pedersolinak!

Itt tartanak az önkéntesek, sajnos a hírek szerint ennél jobb már nem lesz, a fal állapota nem engedi a további javítást.

Előre a Puffin lekvárral!

Ez a filmcím ugrott be, amikor Firpo hadnagy barátom kérdezte, hallottam-e a friss híreket Bud emlékfalával kapcsolatban. Már a korábbi hírek is aggasztóak voltak az alkotás sorsával kapcsolatban, de ami most történt az sajnos visszafordíthatatlan.

Tegnap ugyanis egy búbánatos aszottmajom rövidre zárta a trombitás haknikirály által elindított sagát és feketére fújta azt a falat, ami a rajongók számára néhány hónap alatt zarándokhellyé vált és TakerOne munkája miatt művészi értékkel is bírt. Most ezt sikerült elpusztítani, belegázolva több tízezer ember érzésébe.

2016. június 27-e után, ismét gyászolunk. Most azt a falat, amely a Mester halála után egy évet sem élt...

UPDATE: Közben érkezett a hír ügynökünktől, hogy a jó kiképzés eredményeképpen vannak még jó emberek. Egy 16 éves rajongó - Gábor -  higítóval és körömkefével tisztogatta meg a képet, mentette amit lehet. Igazi hőstett ez, és méltó üzenet az éjszaka megrongált felület "gazdájának"! Bővebben itt olvashattok a mentőakcióról!

(fotó: Mervai Márk)

A címtől eltérően mi most nem a lekvárral, hanem magával a Puffin nevű yachttal foglalkozunk egy rövid poszt erejéig. Pétertől kaptuk a következő LINKET, melyben a Kincs, ami nincs című film egyik főszereplőjét (vagy ahhoz nagyon hasonló yachtot) kínálnak megvételre, potom 37.500 dollárért. A feltüntetett adatok alapján a hajó 1974-ben készült, míg a film 81-es, így akár az is elképzelhető, hogy valóban Charlie O' Brian és Paquitó kedves kis hajójáról van szó. A fenti linken található képek mindenesetre nosztalgiát ébresztőek és remek hangulatot árasztanak.

Ja és kuzenek, ha esetleg közületek kerülne ki a vásárló, akkor mindenképpen dobjon nekünk egy üzenetet, mert nekünk is csak a Puffin ad erőt és mindent lebíró akaratot.

Fotók: YouTube.com, Boattrader.com

Ezt a kérdést tettük fel magunkban, amikor megkaptuk a Hedon meghívását sörbemutatójukra, az Aznap Bárba. Csütörtökig csak annyit tudtunk, hogy a balatonvilágosi székhelyű sörfőzde zászlóshajója, a Charlie Firpo a partvidék (és a kocsmák) legnagyobb játékosa társat kap, de sem a külcsínről, sem a belbecsről nem rendelkeztünk részletes információval. Kiváncsian vártuk tehát, valóban rókatejet szopott-e a csapat, mielőtt nekiállt elkészíteni a kistesót, Johnny Firpót.

A nagy leleplezés előtt Németh Antal, a főzde alapítója elmondta, hogy a rozsos, félbarna (APA típusú) Charlie Firpo saját, otthoni főzeteként indulva és több "ráncfelvarráson" átesve nyerte el mai ízvilágát és vált a Hedon legkedveltebb márkájává. Az évek során pedig annyira megszerette a hagymásbabon (na meg persze Krumplishalon) és a BSTH filmeken edződött nagyközönség, hogy elérkezettnek látták az időt a kisebbik Firpo útjára bocsátásának, egyúttal egy brand, a Firpo Corporation (ki az a korporésön, főnök?) megszületésének is.

A külső megfog, a belső megtart, tartja a mondás, nos, a feleakkora üvegbe zárt Johnny Firpo pisztácia színű címkéje (a pisztácia elfogyott...) azonnal elnyerte tetszésünket és az ízében sem kellett csalódnunk. A nagytestvérhez képest erőteljesebb komlózású, mégis könnyed, világos ale-t ismerhettünk meg személyében, mely flipperezéshez kötelező nedű. A sirály (vagy delfin?) nyelven írt címkeszöveg alapján pedig ő...

...az eltitkolt féltesó, aki szőkébb, fickósabb, de ugyanúgy ütős, mint a bátyja. Könnyed, friss és ropogós világos ale (Blond ale), nem csak part menti kalandokhoz. Pofonokra biztos nem lesz szükség, hogy megszeresd.

Mivel Paragulis, a görög kizárólag a pókerasztalnál nem bírja a szellemeskedést, ezért biztosak vagyunk benne, hogy egy kocsmaasztalnál a fenti sorokon ő is csak elnézően mosolyogna. Mi pedig izgatottan várjuk, vajon merít-e további ihletet a Hedon a Firpo testvérek megunhatatlan kalandjából és megszületik-e a brand harmadik, barna sörös tagja is. Akárhogyan is lesz, az elnevezésére nekünk már most is lenne egy-két ötletünk...

Erotika nem igen jellemző Bud Spencer és Terence Hill filmjeire, de ha mégis megcsillan valami az sosem megy túl egy bizonyos szinten, gyermekeink szemét sosem kell befogni miatta. Rövid posztunkban igyekszünk felvillantani pár képkockát a teljesség igénye nélkül. Ha mégis kimaradna valami olyan, ami a sorba kívánkozik ne legyetek restek billentyűzetet ragadni, hisz ne feledjétek: Az ajtó mindig nyitva áll... És akkor jöjjön a buja erotika!

Ki ne emlékezne a Nyomás, utána! nyitójelenetére: "Na elvigyelek, vagy ne? " Minden bizonnyal nem csokoládéval fizetett mesterünk az útért. (a teljes filmet mutatjuk, de ne ragadjatok le itt :) )

Ugyanebben a filmben jelentkezik Molly aki teszteli Bud parfümjét, de talán az erotika eme pillanatát elhanyagolhatjuk jelen esetben, bár mindannyian szívesen emlékezünk rá...

Végül, de nem utolsó sorban meg kell emlékeznünk a legendás K1 hű katonájáról, aki megpróbálja helyben hagyni a két mestert, ám ez nem igazán sikerül neki. 

Ellenben a Keményfejű című Terence Hill filmben egy igazán szokatlan jelenetet figyelhetünk meg, bár úgy tűnik a jó öreg Girotti úrnak nincs ellenére a dolog.