Karsa Tímeától kaptuk a következő verset, melyet felhívásunkra küldött. Ő így emlékezik a Mesterre. Köszönjük, nekünk nagyon tetszik. Reméljük, nektek is.

Akit Bud Spencernek hívtak

Elment Bud Spencer, a pofonok atyja,
Kár, hogy az Úristen ezt csak úgy hagyta!
Sok szerepben láttuk, s hogy bennük miket mível,
Kékszemű barátjával, a szőke Terence Hillel.

Fél lábbal már a Paradicsomban volt,
S a vízilovaknak ő gyerekdalt dalolt.
Bulldózerként rögbizett, és nem is rosszul
Isten ugyan megbocsát, Bud azonban bosszul.

Dühbe jött, ha nem kapta meg ami az övé,
Bűnvadászként lőtt, s sohasem fölé!
Kincset is keresett – kiderült, hogy nincs,
Rióban sok gengszteren kattant a bilincs.

Hong Kong és Afrika... bejárta a világot,
Coimbraként mellén tudta a legdrágább virágot.
S hiába az utazás, mit soha meg nem vetett,
Csak a bab volt az, hagymával, mit mindig bőszen evett.

A seriff az égben marad, nem jön le többé,
De vész nincs, hisz nem vált ő köddé!
Itt maradnak filmjei, miket jókedvűen nézünk,
S nem felejtjük őt el addig, amíg élünk.