Krumplishal

- Hogy bírod a piát? - Az első öt litert nagyon jól, aztán a hatodiknál elkezdek kötekedni. És Te? - Ugyan, viccelsz? Viszkin nőttem fel, a vérem 86 fokos.. - Haörrhh.

Májstro, music...

krumlishal-logo_final-2c-01.png

shmb_banner.jpg

csetelni valaki?

logo (1).jpg

Verebek

1956 (1) 80 (1) ajánló (37) aladdin (1) alagút (2) alain delon (1) aláírás (1) aldo fabrizi (1) alpesi őrjárat (2) alterego (1) al lettieri (1) al pacino (1) amidou (1) angelo infanti (1) animáció (2) anoulu (1) Antonio Monselesan (1) anulu (2) aranyeső yuccában (2) Arany Film (1) asterix (1) as roma (1) athayde arcoverde (1) autó-motor (12) autogram (4) a férfi aki sasokkal álmodott (2) a szél fiai (1) bab (2) bagi iván (1) baki (5) barátság (1) betoncipő (1) blu-ray (3) bobby gale (2) böde dániel (1) bognár józsi (4) borgese (1) bozai józsef (1) brahma (1) bravo (1) brazília (1) brokkoli (1) brotherly love (1) bruno corbucci (1) bsth style (1) bud (5) budspencermovie (1) budweiser (2) bud spencer (377) Bud Spencer (1) buffy dee (1) buggy (3) bugsy (3) bujtor istván (16) buldózer (1) buli (43) bulvár (1) bűnvadászok (3) bunyó (5) caracoles (2) carlo pedersoli (6) cd (10) charleston (2) charlie firpo (2) cikk (21) címlap (2) claudio ruffini (4) cod2club (2) család (3) csengőhang (3) czigány judit (1) daniele liotti (1) dan fitzgerald (1) david huddleston (1) demotivalo (3) de angelis (3) díj (1) díjkiosztó (1) dizájn (2) django (1) donald pleasence (1) don camillo (1) don matteo (7) drájvör (1) dr house (1) duna tv (1) dürer (1) dvd (2) elemzés (4) elena pedemonte (1) életérzés (115) életrajz (5) eli wallach (1) emlékek (5) emlékezés (19) ennio morricone (2) enzo barboni (1) enzo cannavale (1) enzo maggio (1) érdekesség (146) ernest borgnine (1) erotika (3) évforduló (7) extralarge (2) ezio marano (1) faith minton (1) fanklub (2) fedél nélkül (1) fesztivál (6) film (140) filmkatalógus (2) filmvetítés (1) filmzene (18) flipper (1) foci (7) football (1) forrestal (1) francesco de rosa (1) franco nero (2) frisco (1) fürdő (2) futtetenne (1) gárdony (6) gera (2) geronimo (3) giancarlo bastianoni (1) gif (6) giovanni cianfriglia (1) giovanni pazzafini (2) girolamo (2) gisela hahn (1) gitár (1) giuliano gemma (5) glauco onorato (1) godzilla (1) goldenblog (18) graffiti (6) guido de angelis (3) gyász (18) gyerek (5) hagymásbab (10) hajó (1) hannibal (1) harold bergman (1) hasonmás (2) hatso sor közepe (1) haumann péter (1) hedon (1) herb goldstein (1) hetediksor (1) hill (1) hoax (1) humor (69) idézet (2) index (37) index2 (24) interjú (17) iveco (2) jamón serrano (4) japán (4) játék (56) jeff moldovan (1) jerry lester (1) jill flanter (1) joe bugner (9) joe de miro (1) joe hess (1) jógi (1) johnny firpo (1) jótékonyság (1) juventus (1) kamasuka (2) karácsony (9) karikatúra (11) kárpáti györgy (1) kártyatrükk (1) kaszkadőr (2) kenderesi tibor (1) kép (4) képregény (1) keresztrejtvény (3) kim mckay (2) kincs ami nincs (13) kiserkel (3) klisé bár (1) kőhalmi zoltán (1) koncert (17) könyv (13) köztéri emlék (1) kránitz lajos (2) kritika (4) krumplishal (115) különben dühbe jövünk (2) kultfilm (1) kultifilter.hu (1) kuplung (1) kvíz (5) labdarúgás (1) látogatottság (3) La Pellicola dOro (1) lego (2) Livorno (1) lommatzsch (3) lori hill (1) louise benett (1) lucky luke (2) madrid (3) magyar hang (3) marcello verziera (1) marc lawrence (1) mario girotti (1) marisa laurito (1) maurizio de angelis (4) mellékszereplő (67) mém (9) mezcal (1) miami (2) mix (3) mobiltelefon (3) muhammad ali (1) műsor (5) nacsa olivér (1) nápoly (2) némedi mari (1) németország (10) nevem senki (1) nézettség (20) nimfas (4) nincs kettő négy nélkül (5) nyeremény (26) nyomás utána (1) nyomás utána eredeti (1) obelix (1) olimpia (2) oliver onions (1) operatőr (2) ördög jobb és bal keze (3) ötvös csöpi (3) pápa (2) paragulis (1) paulaner platz (3) pelota (2) piedon (1) piedone (18) piroch gábor (1) plakát (5) plakátfiú (1) pogány gábor (1) póker (1) póló (6) premier (2) program (1) puffin (2) puskás öcsi (1) rádió (4) rajon (1) rajongó (99) rajz (36) rambo (1) recept (5) reklám (6) remix (2) remo capitani (1) retro (2) retrospektiv (1) ricardo pizzuti (2) rita pavone (1) roberto pruzzo (1) roberto roney (1) robert loggia (1) robert vaughn (1) robert webber (1) russel crowe (1) ryan gosling (1) sal borgese (4) sam accardo (1) schwaebisch gmünd (4) sergio corbucci (2) sergio smacchi (2) simpson (1) sör (2) sorozat (6) sör virsli (11) sound stage (1) spencer (1) spencer hill magic band (19) sport (4) stan és pan (1) star wars (2) statisztika (2) stefano mingardo (1) streetart (3) superbutt (1) számítógépes játék (1) szavazás (25) székhelyi józsef (1) szilveszter (4) szinkron (9) szobor (1) szokolay ottó (1) szomor ábrahám (2) születésnap (15) t.i.r. (1) tábor2015 (1) találkozó (10) tarantino (2) tattoo (4) terence (1) terence hill (269) Terence Hill (1) térkép (1) tetoválás (4) tom ferramaneti (1) tony minarelli (1) Tony Norton (1) topolino (1) triggerman (1) tv (33) U2 (1) ujréti lászló (1) újság (8) ukulele (2) ursula andress (1) uszoda (4) vass istván zoltán (1) vélemény (1) vers (5) verseny (6) versényi lászló (1) videó (71) vincenzo maggio (1) vitár róbert (1) vízilabda (1) wc (1) western (1) Wildcat Hendricks (1) woody woodbury (1) yacht (1) zabálás (8) zene (42) zsugabubus (1)

Állandó oldalak

Facebookon is

Hozzászólások

Ügynökeink

Flag Counter

Piedone evangéliuma

2014.06.13. 07:35 | Firpo hadnagy | Szólj hozzá!

Címkék: bud spencer nápoly terence hill piedone don matteo kultifilter.hu

Egy egészen szép írás jelent meg a minap a kultifilter.hu-n, amiről levelet is kaptunk a krumplishal@indamail.hu-ra. A cikk írója a nyomozás, az egyház, a lélek, az érzések, ráérzések, utánérzések mentén jut el Piedone esetében az evangéliumi tanításokig. Ebből az írásből idézünk, a folytatást keressétek az eredeti helyen!

"Piedone evangéliuma

Alig néhány nappal pápává választása előtt Jorge Bergoglio bíboros, Buenos Aires érseke levélben biztosította Argentína egyik Chesterton-társaságát: személyesen is közben fog járni azért, hogy az angfj_2014_001a.jpgol szerző szentté avatásának eljárása megkezdődjék. A Daily Mailcikkírója azt is tudni véli, hogy Ferenc pápa maga is rajongója az 1936-ban elhunyt szerzőmunkáinak – ha nem is valamennyinek, Brown atya történeteinek mindenképpen.

Nyomozó papok

A detektívirodalmat Edgar Allan Poe A Morgue utcai kettős gyilkosság című, 1841-ben aGraham’s Magazine-ben közzétett novellájából szokás eredeztetni, és megszámlálni is nehéz a műfajnak köszönhető, ma már örökéletűnek számító figurákat. Kétségtelen, hogy – ha csak az angol nyelvű szerzők klasszikus karaktereit tekintjük – a Sherlock Holmesok, Hercule Poirot-k és Miss Marple-ök sorában a lépten-nyomon bűnügyekbe ütköző, szerény megjelenésű katolikus pap, Brown atya nem számít a legismertebb detektívek közé, jelenléte azonban folyamatos, sőt erősödő: újabb és újabb filmes adaptációk készülnek, itthon pedig a 2000 utáni évektől az Új Ember Kiadó új fordításban publikálta a korábban már magyarra ültetett elbeszéléseket. Hogy katolikus körökben a derék papnyomozó nimbusza erősödik, érthető. De vajon mi lehet az a szelíd páter történetében, ami a BBC-t is arra ösztönzi, hogy újabb sorozatot készítsen a történetekbőlMichael Newton, a Guardian cikkírója úgy vélekedik, hogy míg például Sherlock Holmes nyomozásaival a dedukcióban következetesen hívő entellektüel alakjával együtt a viktoriánus London ködös-gázlámpás, emblematikus enteriőrje is eladható, Brown atya esetei nem közvetítenek ilyen hangulatot. A kis pap rendelkezik azonban valamivel, amivel költött detektívtársai nem: empátiával.

Steven Steinbock a Mystery Scene magazinban közzétett cikke szerint 1910-ben, amikor Gilbert Keith Chesterton publikálta az első Brown atya-történetet, három nyomozótípus létezett a műfaj piacán: a profi rendőr, a zseniális magándetektív és a tolvaj úriember. Az essexi pap mindegyiktől eltér. Az olvasó számára friss, érdekes ötletnek tűnt, hogy a kitalált történetekben olyan ember vegye fel a harcot a bűnnel, akinek ez hívatása – de egészen másképpen, mint a rendőrnek vagy a magánnyomozónak. Nagyon fontos az a tétel, amely a keresztény hit elveiből ered, és amelyet Brown atya az esetek során képvisel: a bűn ellen harcol, és nem a bűnös ellen. A krisztiánus hitvallás szerint a legnagyobb bűnös számára is van megbocsátás és üdvözülés, ha bűnétől teljes szívéből, őszintén elfordul, ha képes azt megvallani, megbánni. A keresztény ember számára – és ez természetesen fokozottan érvényes a papságra – a bűnös megtérítése és meggyógyítása a cél, nem feltétlenül az elítélése, megbüntetése.

Furcsa eszme lehet ez egy detektívtörténetben, de – úgy tűnik – működik, sőt máig hat. Nem kell különösképpen bizonygatni, hogy az olaszok nagy kedvence, az umbriai hegyek között szolgáló békés és jóképű Don Matteo – akit a rendkívül népszerű Terence Hill alakít, és akinek történeteiből már a kilencedik évadot készítette el a Rai csatorna – is Brown atya köpenyéből bújt ki. Don Matteo a szerénység és a megértés dolgában tagadhatatlanul emlékeztet az essexi plébánosra, és nem volnék meglepve, ha kiderülne, hogy Don Matteo sikere adta a BBC-nek az ötletet, hogy újra képernyőre rendezze az első papnyomozó ismert eseteit.

Brown atya személyisége más karakterekhez is inspirációt adott. Ha nem is hosszú, ám figyelemre méltó a klerikális detektívek sora. A chicagói plébános, Dowling atya eseteit 1989 és 1991 között sugározta az NBC, majd az ABC. Az amerikai széria érdekessége egyfelől, hogy Al Caponevárosába helyezi az eseményeket (amely a Sebhelyesarcú ideje óta sokat változott, a bűnhöz való viszonyában azonban igen keveset), másfelől, hogy a pap mellett itt megjelenik egy cserfes nővér is, Stephanie „Steve” Oskowski, aki az utcai misszionáriusként felszedett vagányságával a konzervatívabb jellemű atya remek ellentétpárja: beszéli a hétköznapi emberek nyelvét, kegyetlenül vezet autót, sőt a kézifegyverek kezeléséről is van némi fogalma.

Érdemes megemlíteni még egy detektív papot, aki történetesen nem keresztény. Nagyon nem az: ő Small rabbiHarry Kemelman teremtménye 1964-ből, aki egész regényfolyamban tűnik fel. Kemelman érdekes alakot hívott életre: a rabbi amerikaiságának és zsidóságának köszönhetően jóval plasztikusabb karakter az európai (kivétel Dowling atya) katolikus nyomozóknál, szerzője gyakran enged bepillantást vívódásaiba, merengéseibe. Megengedi, hogy kétségbeesett, kiábrándult vagy dühös legyen, ami a keresztény nyomozók közül szinte csak Don Matteóval fordulhat elő, és ami bizonyos értelemben hétköznapibbá teszi őt a többieknél. Humánus alkata, humora, bölcsessége és szent hivatása ugyanakkor kétségtelenül a Jézust követő detektíves sorába emeli őt.

A bűnnel szemben megértő papnyomozókból tehát akad bőven. De mi történik akkor, ha a krisztusi erények egy böhöm nagy, szakállas pasasban vernek tanyát, akit a zabáláson és a pofozkodáson kívül kevés dolog érdekel?

A nápolyi zsaru

Jó néhány komoly sikert bezsebelhetett már Bud Spencer (főleg a Don Matteóként már itt is emlegetett Terence Hillel az oldalán), amikor pályája és a filmtörténet egy érdekes állomásaként megszületett Piedone figurája. Spencer maga írja igen nagy példányszámban elkelt önéletrajzában (Különben dühbe jövök, Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010): „mellettem biztonságban lehettek a gyermekek, az öregek és a nők, sőt az ijedősek meg a félénkek is, mivel Bud Spencer mindig csak akkor osztogatott pofonokat a történeteiben, ha a szavak már nem használtak, sem pedig a könyörgés. Épp ezért született meg Piedone, a zsaru.” A színész tehát a már jól ismert, sokszorosan sikerre vitt karaktert formálhatta meg újra, ám ezúttal otthonos környezetben: Nápolyban. Carlo Pedersoli ugyanis (a Bud Spencer később felvett művésznév) tehetős szülők gyermekeként ebben a városban látta meg a napvilágot. Mint önéletrajzában áll, a német nevelőnő olyannyira erős hatással volt rá, hogy míg a német nyelv tanulásával szépen haladt, az olaszt, különösen apja nápolyi dialektusát, nem értette jól. A későbbiekben azonban fordított helyzet alakult ki. Németül ma már csak nagyon törve, akadozva ad interjút, viszont a nápolyi dialektust már pályája elejére olyannyira kiválósan sikerült elsajátítania, hogy első, a szélesebb olasz közönségnek szánt filmjeiben Glauco Onoratónak kellett őt szinkronizálnia. A Piedone, a zsaru1973-as forgatásán viszont elengedhette önmagát, a cél éppen egy hiteles nápolyi karakter megalkotása volt." folytatás...a kultifilter.hu-n

A bejegyzés trackback címe:

https://krumplishal.blog.hu/api/trackback/id/tr56298576

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.