Egy korábbi adósságunkat szeretnénk törleszteni a következő poszttal. Idén januárban jelent meg ugyanis Bud Spencer zenei albuma, Futtetenne címmel. Az album 10 darab, a mester által írt és előadott dalt tartalmaz, melyről ezidáig nem adtunk hírt nektek a Krumplishal hasábjain (Mea Culpa...).

Azt eddig is tudtuk, hogy a pofonok királya nem riad meg se földön, se vízben és a levegőben is segíti őt a szél, az áramlatok és az ösztön, de akkor is elemében van, ha a Fred Astaire-i lábaira van szükség a tánctéren vagy a tüdejére a színpadon. Mégis, hatalmas öröm számunkra, hogy a BSTH filmzenei albumok után megjelent ez az igazán hiánypótló mű. Az pedig igazi kuriózum, hogy az utolsó két dal, több mint 50 éve, 1961-ben született.

Az albumon szereplő dalok ebben a formában most kerültek először kiadásra és nápolyi dialektusban, azaz a mester anyanyelvén íródtak és kerültek feléneklésre a korongra. A futtetenne címadó nóta egyébként, melyet az irodalmi olasz fregartenenek mondana, valami olyasmit jelent, mely tipikus nápolyi hozzáállás, hogy ne foglalkozz, ne törődj a rosszal, lépj túl rajta, mert az élet megy tovább (köszönöm a fordítást, Litti!)

A mester zenével kapcsolatos nézeteit az alábbi idézetével egészítenénk ki:

A zene mindig is elbűvölt. Már a kezdetekről fogva forrása volt lelki ellazulásomnak és lelkesedésemnek. A zene szabaddá teszi a fejet és segít a feladatok megoldásában, melyeket az élet állít elénk. A zene az egyetlen univerzális nyelv, amely képes arra, hogy határokat hidaljon át kultúrák, nemzetek és korszakok között.

Végezetül pedig, ha jó a kedveteket azért, ha rossz, akkor pedig azért, hallgassátok meg a címadó dalt (az olasz szöveget IDE kattintva találjátok), és ne feledjétek: Futtetenne, az élet megy tovább!